Egy különösen érdekes könyvet mutatott be Húsvét hétfőn a Magyar Hang. A szerző Benedek Szabolcs, a könyv címe pedig: Ballada egy csapatról – A ’86-os válogatott története. A teljes cikk ITT érhető el, én itt és most csak egy-két gondolatot szeretnék megosztani Veletek. Mert bizony sok olyan körülmény volt, amit csak az érthet meg igazán, aki élt akkor, és a hazai fociban járatosak közé tartozott.

Azt nem tudom, hogy a szerző mennyire forgott a foci már akkor is gyakran átláthatatlan dzsungelében, de kutatásai minden bizonnyal legalább olyan mélységűek ebben a témában is, mint korábban az 1954-es VB-döntőről írt Focialista forradalom című kötete. Mert – bár ezek a művek regények – dokumentarista alapossággal adják vissza, korhűen jelenítik meg az akkori viszonyokat, tipikus szereplői, tipikus helyszínei valósak, ahogy maguk a történetek is!

ballada cikkbe

Nézzük tehát, hogy miért gondolja a szerző, a Mezey-csapat bukása előre kódolva volt. Az okozat ismert (a Szovjetúnió elleni meccs katasztrófája), de itt az okokra is fény derül:

„Janus-arcú világ volt. Állítólag még a szocializmust építettük, de már mindenki a Nyugat felé kacsintgatott. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnöke Bécsbe járt ki teniszezni, mi meg a nyugatnémet popsztárokért és a Rambo-filmekért lelkesedtünk. Az úttörőtáborokban esténként a Csillagok háborúja epizódjainak sztorijait mondtuk fel egymásnak. Közvetlenül a vb után, ’86 nyarán a futballon túl a Queen-koncert és a Forma–1 tematizálta a hazai közbeszédet. A futballválogatott kudarcának oka is valahol itt keresendő: profi módon, nyugati mintát követve próbáltak menedzselni egy csapatot, amatőr körülmények között. Eleve kódolva volt, hogy a siker tartós gyökerek nélkül legföljebb átmeneti lehet. Pár évre a válogatott akkori szakvezetésének sikerült a társaságot kiszakítania a közegből, de a végtelenségig nem lehet lebegni.”

Ez a társadalompolitikai megközelítés tűpontos! Igen, totálisan skizó volt a helyzet, mert a Párt még mindig tartotta magát, vezetői 80 és a halál között még mindig ragaszkodtak a szocialista ideológiához, ugyanakkor ők maguk is erősen rá voltak utalva a Nyugat segítségére, ugyanis ’81 novemberében ők voltak azok, akik IMF-tagságért folyamodtak! Persze ezt akkoriban nem is nagyon tudtuk, nem volt világos, hogy a Coca-cola, meg a Levi’s farmer világa pénzeli az ortodox kommunista vezetést…

ballada cikkbe2

És közben elvárták a Mókus őrs-től a KISZ-tagságon keresztül a felnőttkorra alapelvárásként megfogalmazott párttagságot, annak mindenféle torz erkölcsi és magatartási előírásainak megtartása mellett… Igen, akkor a válogatottat kiszakították ebből a világból, és egy nagy kísérletbe fogtak; mi történik, mit tudunk elérni, ha úgy készülünk, mint a nyugatiak? Hát éppen az, mint amikor a szovjet mintát vettük át. Egész egyszerűen légüres térbe kerültek a játékosok egy idő után – nem voltak profik, de amatőrök sem, sem nyugathoz, sem kelethez nem tartoztak. Gyökértelenség – ez a legjobb szó!

De nézzük, mit mond a szerző a sport-szakmai problémákról:

„A felfogásban, a szellemiségben valahol ugyanolyan amatőrök vagyunk, mint voltunk a nyolcvanas évek közepén. Ebből eredően fizikai felkészültségünk is rossz. Pusztán a technikás játékra hosszú távon nem lehet építeni, ha Puskásék egy időgéppel visszajönnének, tartok tőle, hogy az ellenfél bedarálná őket. Öt éve Dárdai – és sok mindenben az ő nyomdokain haladva Storck – nagyjából hasonló módon tudott csodát csinálni, mint harmincöt éve Mezey: kiemelte a válogatottat az adott miliőből. Taktikai és pszichikai felkészítéssel egyaránt. Azonban ez is csak ideig-óráig működött, négy évvel az Eb-nyolcaddöntő után ugyanott vagyunk, ahol Dárdai előtt voltunk. De ez csak az én okfejtésem, a könyv véget ér Mezey második kapitányi regnálásánál, ’88 őszén, amikor egy újabb bundabotrány elsodorta a következő vb-re való kijutásunk esélyeit.”

Itt van egy-két elem, amivel nem tudok teljes mértékben azonosulni, de összességében nagyon igaz; ma, amikor soha nem látott pénz van a focinkban, ugyanúgy amatőrként viselkedik a futball-társadalom, mert olyan beidegzett reflexiók mentén működik, amik bizony még bőven a Kádár-rendszerre vezethetők vissza. Puskásékat nagy eséllyel bedarálnák, de el kell jutni a felismerésig; a gyökértlenség oka éppen az, hogy őket mintha teljesen kitörölte volna a hivatalos szakma, amikor fociról, játékról, játék-elméletről gondolkodott. Mert talán nem is nagyon gondolkodott…

Egyszerűbb ugyanis egyes mintákat másolni, mint alkotni. Érzésem szerint az Aranycsapatot, és természetesen azokat a személyeket, és azt a tudást, amit addigra felhalmoztak, nem kellett volna elfelejteni, hanem azon kellett volna alaposan elgondolkodni, hogy mi vezetett Marseille kudarcához („Jönnek a Csehszlovákok!”), 1969-ben! Mert ha ez megtörténik, akkor biztosan nem Mészöly Kálmán által sejtetett utat választják (a Szőke szikla azt mondta: A mi időnk lejárt!)

Mert ebben a mondatban minden benne volt; a technika és fizikum erősen félreértett, egymást kizáró megközelítésével! Vagy erős a játékos, vagy ügyes… És mi addig ügyesek voltunk, de erősek meg nem tudtunk lenni, hiszen a pusztán erőre támaszkodó eredmények soha nem jellemezték történelmünket. Sikeresek akkor voltunk, amikor erő és kreativitás olyan elegye alakult ki, ami az adott korban világverővé tett minket!

De mi nem tanultunk, mi csak a fizikai felkészítést erőltettük, a játékosokról pedig azt gondoltuk, hogy nem kell tudniuk a foci taktikai részéről semmit, mert azzal kreativitásukat korlátozzuk, és az edz majd úgyis megmondja mindenkinek (külön-külön!) mi a feladata. Az egészről éppen elég, ha a tréner gondolkodik, a játékost csak megzavarja… Nos, a helyzet az, hogy ha nem tudom miért kell tennem azt, amit… sokkal kevésbé leszek hatékony, még akkor is, ha a legjobb tudásom szerint elvégzem a rám bízott feladatot!

De vissza a könyvhöz, mert ez a cikk mégiscsak Benedek Szabolcs, Ballada egy csapatról – A ’86-os válogatott története című könyvéről szó, nem pedig az én lelkes amatőr elképzeléseimről… Ajánlom tehát a könyvet minden fociőrültnek, akik szerencsére még mindig szép számmal vanna országszerte. Helyesebben; a Kárpát medencében! Jó olvasást!

 

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!