Ahogy a Bódog Tamással készült interjúban is említettük (ITT), mostanában egy kisebb forradalom zajlik az élvonal edzői garnitúrája háza táján! Lehet, hogy ne annyira látványos a dolog, de szerintem a már említett kisvárdai tréner mellett én az új generációhoz sorolom Vitelki Zoltánt, Kuttor Attilát, Hornyák Zsoltot, Osztermájer Gábort, Feczkó Tamást és persze a Kaposvár edzőjét, Waltner Róbertet is. Mit hoznak ők ma a fociba?

Nekem az első, ami eszembe jut, hogy támadó-focit szeretnének. A rögtön ezután következő pedig az, hogy ezt mindegyikük felismerhetően, a pályán saját egyéniségét (is) megjelenítve teszi meg. Van egy határozott kiállása csapataiknak. Mindegyik más, mégis egy alapgondolat köré épül fel a játékról alkotott képük: támadás! Hogy ezt visszatámadással, labdatartással, vagy gyors kontrákkal építik fel, netán apró passzokkal a támadó-harmadban, totálisan egyedi!

A kispasszos játék leginkább a Kövesdet jellemzi, Kuttor Attila ezt igen kiválóan alkalmazza, és látni kell, hogy nem fél 6-7 támadó szellemű játékost sem a pályára küldeni egyszerre! Persze, ehhez kellenek azok a pengés játékosok is, akiket ő most valahogyan kemény munkára tudott fogni, és játékuk ezért nem hal bele a szépségbe. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kövesdiek a hardcore tili-tolit csúcsrajáratják (így nem is pejoratíve írim a tili-tolit!), és ezzel bizony igen sikeresek!

Kicsit hasonló a helyzet Feczkó Tamás esetében is, de neki talán kevesebb lehetősége van Kanta Józsefhez hasonló pengékkel operálni (az MTK-nál volt játékosa Józsika), viszont elég felxibilis csapatot hozott össze. Alapvetően a labdatartásból indulnak ki, de ha a helyzet úgy hozza, igen könnyen átmennek egy összeszedett területvédekezésből hatékonyan ellentámadó harcmodorba. De bárhogy is alakuljon a mérkőzés, mindig az irányításra törekednek, és a játékon látszik, hogy aprólékosan megtervezett. Aztán persze van, amikor szétesik a dolog, de nem sikerülhet minden meccs totál egyformán.

Osztermájer Gábor talán kicsit kilóg a sorból, de ennek leginkább olyan speciális oka van, ami rajta kívül áll. Nem is valami, hanem valaki. Ez pedig Csertői Aurél, aki mély nyomot hagyott a klub életében, hiszen még me is csak igen nehezen lehet offenzív játékra ösztönözni a játékosokat. Ezzel együtt azonban meg kell jegyezni, hogy Hahn Árpád és Böde Dani kettőse mintha egyre jobban muzsikálna, és a kihalófélben lévő kétcsatáros játékban máris vannak lehetőségek! Itt persze még érnie kell a dolognak jócskán.

Vitelki Zoltán Debrencenben olyat tett, amit kizárólag Herczeg András tudott az elmúlt húsz év során; felismerhető, láthatóan kimunkált csapat benyomását keltik a hajdúságiak, de talán még mindig nehéz kicsit a múlttal megbirkózni, hiszen Bandi ’bá után senkinek sem lenne egyszerű a helyzete. Annak minden esetre rendkívüli módon örülök, hogy a Loki nem tért vissza Kondás Elemérhez, mert akkor bizony nem látnánk ezt a szervezettséget! Nagyon várom, hogy mire lesz képes a csapat, ha majd egy rnedes felkészülés után Vitelkivel vágnak bele egy új bajnokságba, mert most még – be kell vallani – azért néha erősen döcög a gépezet.

Bódog Tamás kisvárdai szereplése egy hasonló beugrás, de talán ő kicsit biztosabb kézzel nyúlhatott a csapathoz, mert előtte nem volt olyan mélyen beágyazott edző, mint Pakson, vagy Debrecenben. Sajnos csak alig pár meccset tudott lejátszani csapatával, de az, hogy – távozásától függetlenül és már azelőtt! – kihagyta Grozavot, aki bizony isten adta tehetsége mellett igencsak lusta alak, máris mutatja, hogy igen határozott elképzelései vannak a focistákról, és persze a futballról! Nem mellesleg az eredmények is azt igazolják, hogy hosszabb távon is jó választás lehet Bódog Révész Attila részéről.

Waltner Róbert is ebbe a csoportba tartozik, és bár csapata totál kieső, mégis azt mondom, hogy van benne fantázia. Azt ugyanis szinte senki nem gondolta, hogy a Kaposvárnak sikerül egyáltalán a feljutás, ahogy azt sem, hogy – az általam nagyon kedvelt, de igen kockázatos – taktikát választják, hogy csak más választási lehetőség híján szerepeltetnek külföldieket a csapatban. Most ez már az NB2-re való felkészülést is szolgálta, hiszen önerejéből most nem sikerült a bennmaradás, de talán esélyt ad a mostani kunfúz helyzet, ki tudja… Minden esetre én azt a játékot láttam a Kaposvárnál, ami nem szokványos; nem álltak be a kapu elé tíz emberrel! Megpróbáltak mindig igazán focizni, de ez most csak ennyire volt elég. Ettől még az edzői felfogás, ami látszik is a csapaton szerintem igencsak elüt a korábbi beszari stílusban focizó átlag NB1-es csapat hozzáállásától.

Mire lesz elég ez a pár ember? Véleményem szerint bőven többre hivatottak, mint elődeik, és komolyan szurkolok azért, hogy a közeg ne darálja be őket! Kaptak már így is pofonokat, például Feczkó Tamás az MTK-nál, vagy Bódog Tamás Diósgyőrben, ahogy Vitelki is biztosan elmélkedik róla időnként, hogy miért nem kellett soha tartósan szeretett csapatának…

De ezek a fickók nem olyanok, hogy megtöri őket egy-egy ilyen incidens, hiszen itt vannak, és szépen lassan nyugdíjba küldik elődeiket, akiknek köszönjük szépen a munkájukat! Se szép, se jó nem volt ugyan, de a távozásukért tényleg hálásak lehetünk! A keringőnek vége…

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!