Zsuzsi nem egy átlagos gyerek, ő bizony a játszótér egyik vezére. Korábban igen komoly tekintélyre tett szert, mert ő tudott a leggyorsabban felépíteni szebbnél szebb homokvárakat, és olyan ügyesen bánt a lapáttal, hogy a telep nagyjátszóterére is befogadták maguk közé. Sőt! Később a szomszéd kerület kertvárosi részében is szívesen látták, ott, ahogy a nagy olajfák árnyékában játszottak a város gazdagjainak gyermekei.

Ahogy telt-múlt az idő, Zsuzsi egyre kevesebbet járt már a telepi játszótérre, de amikor megjelent, akkor újra régi szerepének megfelelően viselkedett; parancsokat osztott, intézkedett, és hiába volt neki a legdrágább elektromos rollere - amelyikben egyszer lemerült az akkumulátor, éppen egy forgalmas út közepén -, ő mégis együtt akart játszani azokkal a gyerekekkel, akik mellette szegényházból menesztett lelenceknek tűntek.

Ezt valahogy érezték is, és azok, akik korábban is csak a homokozó széléről figyelhették, egyre kevésbé örültek annak, ha Zsuzsi megjelent, és azonnal a középpontba kerülve játszotta szerepét. Igen, már csak játszott és szerepnek tekintette játszótéri működését, mert – bár magának soha nem vallotta be -, de unta már a várépítést, a homokfagyi készítést, és azt, hogy – szerinte a többiek hibájából! – a másik homokozóban sokkal szebb és nagyobb várak épültek… Legyőzöttnek érezte magát! De nem akart vesztes lenni!

Amikor egy-egy vesztes helyzetben megjelentek ezek a gondolatok, gyorsan rollerére pattant, és irány a kertváros! Nem csak azért, mert ott a gazdagok csemetéivel játszhatott, hanem azért is, mert szülei immár ott laktak, hiszen apja olajsajtoló üzeme úgy beindult, hogy megvehették az egyik legszebb házat a környéken! Ott aztán a papa és a mama védelmében újra a csúcson érezte magát, talán még jobban is, mint annak idején, amikor a telepi homokozó vezére volt!

Apjáék, a körzeti orvos tanácsára igyekeztek távol tartani Zsuzsikát a többi játszótéri gyerektől, mert bárányhimlő ütötte fel fejét a városban. Így történt, hogy Zsuzsit szobafogságra ítélték. Sóvárogva nézett ki az ablakon, amikor egyik régi, telepi pajtását pillantotta meg, amint sétál az utcán! Nem értette, hogy kerülhetett oda, ezért kikiabált neki, hogy megtudja, ő miért mászkál kint, amikor neki meg otthon kell kuksolnia.

Jött is a válasz, kiderült, hogy a telepen már leengedik a gyerekeket, akik pár nappal ezelőtt hangos zsivajgással vették birtokba régen látott homokozójukat! De Zsuzsi nem mehetett… Mondta is, hogy sajnálja, de maradnia kell, mert apukája szigorú ember, és biztosan nagyon megbüntetné, ha kiderülne, hogy kiszökött. A válasz nem maradt el:

- Nem baj, azok ott a homokozó körül már úgyis utálták, hogy időről időre megjelensz! A te vezetéseddel már nem tudunk olyan szép várakat építeni, mint amikor tényleg közülünk való voltál.

Mintha kést forgattak volna Zsuzsi szívében… És amikor kis barátja saját véleményét is hozzátette, keservesen sírni kezdett… A fiú ezt mondta:

- Azért köszönünk mindent, de te már itt vagy otthon, nem a telepen, és különben is, vannak most mások, akik átveszik a helyed!

 

Az írás alapötletét adó cikk elérhető: ITT!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!