Sokan értekeznek az ez évi „sikeres” szereplése okán, vagy adott játékoson keresztül is az AC Milanról, készültek videók, podcastek, cikkek bloggerektől és újságíróktól egyaránt. Hálás a téma minden oldalról, bele lehet rúgni a földön fekvőbe, de érdekes a jövőt firtató előremutató szempontból is. Mindegyikből volt példa bőséggel a fél szezon alatt, de az elmúlt években is.

Visszamehetnénk a varrott, fűzős focilabda koráig, hogy az olasz-angol alapítok elvei mennyire köszönnek vissza a csapaton, de a jelenlegi válságot az utolsó még sikeres Ancelotti-korszak után érdemes vizsgálni. A Milan 18-szor olasz bajnoki, 18-szor nemzetközi kupát nyert, ami még a mai napig is rekord. Ebből 7-szer nyert BEK/BL-trófeát, az utolsó természetes Carlo Ancelotti nevében fűződik, míg Olaszországban Massimiliano Allegri vezette bajnoki címig a Rossonerit legutóbb.

Történelmi szempontból Milánóban az AC Milan inkább a munkás, átlagosabb réteg csapata volt, míg a helyi rivális FC Internazionale, a felsőbb réteg, gazdag bevándorlók által szimpatizált csapat. Ez azonban a pályán, vagy más szabad szemmel tisztán tátható mérési szempont szerint ma már nem észlelhető. A mindenkori futball tendenciái mindig is hatással voltak a csapat filozófiájára, játékstílusára. A Milanra az 50-es években, a gólra törő, sok passzos kreatív támadójáték volt a jellemző, ennek a korszaknak a svéd trió adta az alapját: Gren, Nordahl és Liedholm. Nem mondhatni, hogy egyedül voltak ezzel a felállással, alap volt a négy „csatáros” játék ez idő tájt. Az úgynevezett modern futball idején már egy másik trió, a holland Gullit, Rijkaard, Van Bastan hármassal azonosítható a klub. A támadás itt is természetes, de mindennek az alapja a Sacchi és Capello által megszervezett védekezés adta, olyan nevekkel, mint Tasotti, Baresi vagy Paolo Maldini. Ekkor nem a sokpasszos labdabirtoklásra alapuló stílus volt jellemző, mint korábban, illetve az Ancelotti korszakban, hanem direkt átadásos pár húzásból a kapuig eljutó totális futball. A kapus most először lett a támadásépítés része, kiindulópontja, aki megjátssza a szélsővédőt, ő Gullit vagy Rijkaard felé továbbítja, akiknek a legrövidebb idő alatt Van Bastenhez kellett eljuttat ni a labdát.

A 2000-es években továbbra is támadófoci volt a jellemző a rombusz felállással. A négy középpályás nagyrészt a pálya közepén helyezkedik el, a rombusz két csúcsa mindenképpen, a két széle elsősorban védekezéskor húzódik csak ki a pálya oldalaira, támadásban a szélsővédők felfutásaikkal játszották be ez a területet. Ez egy ismét labdabirtoklásra, a játék dominálásra alapuló játékfelfogás volt. Ez azóta is a Milan sajátja, de a minőség nagy mértékben eltér a 2010-es évek elején tapasztalhatóhoz.

Silvio Berlusconi neve talán mindenkinek ismerős, az ő anyagi forrásai jelentették az aranykorszak alapjait. Sokan utálták, többen kedvelték, Magyarországon is van, aki etalonnak tartja, politikai nézetét és futballimádatát is sajátjának érzi és tovább viszi. A világ gazdasági változásai nagy hatással voltak a Milan anyagi helyzetére is, Berlusconi nem tudta már olyan mértékben finanszírozni a csapatot, mint korábban. A 2011-es bajnoki cím előtt még jöttek nagyobb nevek mint, Ibrahimovic, Ronaldinho vagy Thiago Silva és voltak nagy skalpok nemzetközi szinten is, de ez volt az utolsó számottevő eredményeket hozó szezon. A csapat ebben az időszakban európai szinten is a legöregebb volt, sok mémnek volt alapja a nem éppen fiatalos keret. Lehetett tudni, hogy nagyon fog fájni az aranygeneráció távozása és az is látható volt, hogy nem érkeztek hasonló kvalitású játékosok. A 2012/13-as szezon végén a szenátorok visszavonultak vagy távoztak, ebbe a csoportba tartozott Nesta, Seedorf, Gattuso, Inzaghi és Zambrotta. Ezentúl a pénzügyi helyzet romlását vetítette elő, a szinte bagóért eladott Ibrahimovic, Thiago Silva kettős.

Bár már közvetlen Ancelotti távozása után is elkezdődött, de Allegrit követően felerősödött az a Berlusconi ötlet, hogy korábbi legendákkal legyen eladható a folyamatosan gyengülő keret a szurkolók és a média felé. Már Leonardo is úgy lett edző 2009-ben hogy előtte sosem volt és nem is akart edző lenni. Komoly kapcsolatrendszerének köszönhette a klub Kakát, Patot, Ronaldinhot illetve Thiago Silvát vagy Cafút is. Berlusconi kifejezett kérésére lett a csapat edzője, vezető scoutból, hogy aztán az első adandó alkalommal el is távolítsa onnan az elnök. Leonardo azóta sem sokat tűnt fel a vasárnapi ebédeknél a Berlusconi családnál. Null kilométeres edzőként ültette le a padra Seedorfot és Filippo Inzaghit is, egyiknek sem lett a vége happy end. Érdemei elismerése mellett, ez óriási bűne a Don-nak, hogy így megégette azokat az embereket, akiket istenként szerettek és tiszteltek Milánó egyik felében mindenképp. Seedorf távozása külön is érdekes, ő váltotta Max Allegrit a szezon közben, aki 30%-os győzelmi mutatóval rendelkezett, a jó Clarence a végén 50%-al fejezte be a pontvadászatot. Viszont elkövette azt a hibát, hogy volt saját elképzelése, szeretett volna nagyrészt szabad kezet, ezt viszont Berlusconi sosem kultiválta. 2015-ben a médiamogul egy utolsó nagyobb beruházást hajtott végre, cirka 100 millió eurót költött, Bacca és Romagnoli voltak a nagyobb nevek, de jellemző, hogy a hét igazolás közül ma már csak a csapatkapitánnyá váló Alessio a keret tagja. Már ekkor szóba került az klub eladása, több jelölt volt, feltűnt több ázsiai érdeklődő, végül hosszú és már-már komolytalannak tűnő tárgyalássorozat végén Li Yonghong kínai üzletember hírében álló „valaki” vette meg a klubot. Már ekkor terjedtek pletykák az említett úr fizetési képességeiről. Tudott volt, hogy nagyrészt banki hitelből vásárolta meg a Milant, de ez azért nem ritka a futballban. Viszont nem lehetett tudni túl sokat a kínai cégeiről sem, szinte teljesen ismeretlen volt a gazdasági életben a cégcsoportja. Berlusconi a szavát adta, hogy jó kezekbe adta szeretett csapatát, gondosan átvilágították a vevőt. A keret alakítását rohamléptekben kezdte a konzorcium a 2017/18-as szezon előtt, 200 millió euró szerepelt a kiadási és 35 millió a bevételi oldalon.

Így 2020-ban nagyon nehéz visszalépni a múltba, de nem lehet azt mondani, hogy a kudarc eleve elrendelt volt. Musacchio, Rodriguez, Calhanoglu, mind olyan játékosok voltak akkor, akik évek óta húzóemberei voltak akkori csapatuknak, BL-ben, El-ben szerepeltek rendszeresen, válogatottak voltak és minden szezonban olvashattuk a nevüket az átigazolási piacon nagy csapatokkal összefüggésbe hozva. Az Atalanta akkor is nagy szezont futott és két alapembert Kessiét és Contit hozták el Milanóba, hátuk mögött Serie A-s tapasztalat, sikerélmény és fiatalságuk miatt, fényes jövő ígérete. Csatár poszton a Cristiano Ronaldo által utódjaként megjelölt André Silva és szintén olasz tapasztalattal bíró Montella kedvenc, (ő volt ekkor a Milan edzője) horvát Nikola Kalinic. Átigazolási bombát robbantottak a talán legjobb olasz védő Leonardo Bonuccival kapcsolatban, először egy vad pletykának tűnt, majd nagyjából két nap alatt Milan mezbe öltözött a Juve védője. Ezek a játékosok egytől egyig, 30 év alattiak voltak, a rutint a Lazio csékája, Lucas Biglia jelentette. Nem lehet azt állítani, hogy nyeretlen kétéveseket igazolt a vezetőség. A cél a Bl-be való visszatérés volt, egyes szakértők, blogok a Juventus komoly kihívójaként emlegették a csapatot. A sztori ismert, Montella nem sokáig húzta, a rengeteg új amúgy jó képességű játékos kudarcot vallott egyénkent és csapatként is. Jellemző, hogy a felsoroltak közül még hatan a csapatnál vannak, de szinte mindenkinél felmerül most is a távozás. A formációt tekintve rövidebb időszakot leszámítva 4-3-3-ban játszott a csapat évek óta, ezt még Allegri honosította meg az El-Shaarawy, Balotelli korszakban. Tükörszélsőkkel játszott a Milan, illetve a mai napig is nagyrészt így lép pályára, középen egy befejező csatár, a védelem előtt egy regista, vagy egy labdaszerző középpályással. A felállás csak egy eszköz, nem határozza meg a játékot teljes mértékben. A Milan játéka jelenleg nem tükröz semmi felismerhető jegyet, Gattuso idején esetenként a szervezettség és a küzdőszellem volt kiemelhető, de stílus, egyediség semmilyen szinten nem volt fellelhető. A BL ezúttal sem lett meg és mindössze egy szezon után be is dőlt a kínai tulajdonosi háttér. Megtörténhetett egy ekkora klubbal, hogy egy pénzügyi befektetésekkel foglalkozó klub, kvázi ajándékba megkapta a csapatot, a kínaiaknak hitelező Elliot Managementnek van tapasztalata sportfinanszírozás terén is, de saját akaratából valószínűleg nem törte volna magát a vásárlásért. A céljuk befektetni, nyereségessé tenné a Milant, majd továbbadni profittal. Előfordulhat, de a legritkább esetben szokott ilyen viszonyok között egy újabb sikerszéria bekövetkezni, amit a Milan szurkolók óhajtanának. Ennek alapja, a sportszakmai sikerek és a játékoseladás, ehhez képest ebben a szezonban: történelmi vereségek, sosem látott gyenge szezonkezdet, játékosok teljesen formán kívül és bevétel oldalon Thiago Silva 2013-as távozása a legnagyobb még mindig.

A vezetőséget folyamatos kritikák érik az edzőválasztás és a transzferpiaci ténykedések miatt is. Az Elliot másfél éve alatt főként, de már a korábbi években is, a Milan lett az európai topligák csapatai közül a legfiatalabb. Nem lehet azt mondani, hogy nincs potenciál a csapatban, de Gigio Donnarumma, Alessio Romagnoli és jelenleg Theo Hernández az, akiknél szemmel látható a fejlődés és rendszeresen top szinten focinak. Hiányzik a karakter a csapatból, kevés a győztes típus és nincs vezér  a kispadon és az öltözőben sem. Zlatan visszatérése ezen talán változtathat valamit, egyelőre pozitív a svéd oroszlán hatása a csapatra. A modern fociban a sebességnek nagyon nagy jelentősége van, ez a Milannál szinte csak a szélső védőkben van meg (és a kiforratlan Rafael Leaoban), ellenben messze földön híres a Suso, Piatek, Calhanoglu hármas statikussága. A jövőt nézve nem túl rózsás a helyzet, elindultak egy úton, a fiatal játékosok igazolásával, de a türelem egy ekkora csapatnál nem szerepel a szótárban. Nem tartom teljes irányváltásnak egy-két rutinos játékos leigazolását, hallani minden csapatrészben egy harmincnál idősebb klasszis igazolását, akik azonnali segítséget jelenthetnek, de kérdéses mennyire tudják a szakmai stábbal együtt kihozni magukból a maximumot a fiatalabb, ígéretes játékosok. Nagyon nagy a teher, pénzügyileg nem engedheti meg magának a Milan, hogy a nemzetközi kupákban ne induljon, illetve a bevétel növelésének fontos része a szurkolóktól érkező pénz. Nézőszám szempontjából, a második a Rossoneri és a merch is pörög, de óriási hátránya a Juventussal szemben, hogy nincsen saját stadionja és az Elliot bejelentései alapján nem is lesz oly módon, mint  a Juventus Stadium esetében.

Számomra a közelmúlt Liverpool kudarcaihoz hasonlatos a jelenlegi Milan helyzet, ott is sorozatos edzőváltások, európai kupa nélküli szezonok és elbaltázott igazolások voltak. 2009 és 2015 között egy ezüst összejött, de nagyrészt hatodik és nyolcadik helyen végeztek. Manapság minden a játékosokról szól, ha nálunk vannak a legjobbak a siker szinte garantált, ezzel ment szembe a Liverpool, Jürgen Klopp kinevezésével. Érkeztek persze kimagasló játékosok, de megtalálták azt a karakterű, már bizonyított edzőt, aki évekig a csapat élén állhat, olyan szakmai munkát tesz le az asztalra, ami egy BL és nagy valószínűséggel egy bajnoki címhez vezetett rövid időn belül. A Milannál az edzőválasztás a már korábban említett legendagyalázás és középcsapatoknál „jószerű” eredményeket elérő edzőkre korlátozódik, látszódik, hogy ez nem működik.

Egy kicsit átalakítva a korbábi híres alapvetést (mivel a kapus már megvan) az én összegzésem és a Milan újbóli felemelkedésének kulcsa: Végy egy jó edzőt!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!