Vendégszerzőnk Ladislav írását olvashatjátok alant : Sokat gondolkodtam, hogy mi lenne a tökéletes felvezetése a sorozat záró részének. Ami szokatlan lehet, hogy más a cím. Ennek oka egyszerű, hiszen egy szinte még fiatal szárnyait bontogató játékos ült le velem egy asztalhoz beszélgetni. Viszont bebizonyította, hogy nem a kor számít érettség terén. 
 A mai beszélgető partnerem Katona Levente a PMFC fiatal (18) szélsőhátvédje:
 
Mi motiválhat valakit ma itthon, hogy profi labdarúgó akarjon lenni?
Aki bármiféle sportra adja a fejét az egyértelműen a győzelem miatt indul el az úton. Az már más kérdés, hogy ki milyen szintre tud eljutni, egy profi szerintem NB3-tól fölfelé bajnoki, illetve kupa címért küzd nap mint nap itthon. 
Viszont ezekhez nagy elszántság kell, és emellett sok lemondás. Sokszor inkább munka, mint tehetség .
 
Te mikor döntötted el, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Édesapám is focizott, ez már gyerek korom óta motivált. Célom volt, hogy oda kerüljek ahova ő eljutott, ha sikerül bemutatkoznom a másodosztályba akkor ez a vágy teljesülni fog. Ezek után nyilván feljebb szeretnék kerülni.
 
A 2012/13-as szezonban kerültél a PMFC u12-es csapatához. Milyen érzés volt ilyen fiatalon, egy nagy múltú együtteshez illetve egy nagyvárosba elkerülni?
Régóta Pécsre akartam kerülni . Előtte mint szinte mindenki a városban, az MTE-ben fociztam. Több barátom játszott a PMFC-ben és engem is vonzott. Jeleztem édesapámnak, aki mondta hogy akkor visz, ha látja a fejlődést. Egyszer egyik délután elvitt és nagyon jól ment az edzés. Ami ezután jött az sokakat megtörhetett volna. Az edző  mondta, hogy lát bennem lehetőséget, de garantálni nem tudja hogy játszani is fogok, hiszen ebben a korosztályban nagyon sok volt a tehetséges gyerek . Elgondolkodtunk, hiszen azért mégis csak 1 óra az út és padozni meg nem lett volna így tényleg sok értelme. Kértem fél évet apukámtól és mondtam, hogy  beverekszem magam a kezdőbe. Ha nem, akkor visszajövök Mohácsra. 
 
Miután szépen végig jártad  a korosztályos együtteseket, végül a 18/19-es szezon hozott áttörést, hiszen akkor kaptál először lehetőséget a felnőttek között az NB3-ban illetve a Magyar Kupa találkozókon. Hogy élted meg a bemutatkozást?
Nagyon izgultam nyilván, amikor odakerültem. A felkészülést az u19-el kezdtük, ahol már Vas László volt, a felnőtteket ekkor Sárai György  a irányította. A korosztályos csapattal szépen meneteltünk a bajnokságban, az első háromban voltunk. Az őszi szezon vége felé Lacibá’ mondta, hogy edzehetnèk már a nagyokkal is. Szerencsére, ezt jelezte Gyuribá’ felé is. Ezek után a felnőtben 2-3 mérkőzésen jelen voltam, ám ott még nem kaptam szerepet. Az utolsó 6 fordulóban történt egy váltás a felnőtteknél, és Vas László lett a megbízott vezetőedző. Ezen a 6 meccsen is végig ott voltam a padon, majd végül a Kecskemét ellen állhattam be csereként. Hódmezővásárhelyen illetve a Kazincbarcika ellen a Magyar Kupa találkozón léphettem pályára 10-10 percet.  Nem mondom, hogy bedobott a mélyvízbe, sokkal inkább szépen fokozatosan épített be a csapatba. 
 
Az u19-es csapattal kezdte, és 18 őszén előbb ideiglenes majd állandó szakvezetője lett Vas László a PMFC együttesének. Milyen a vele történő együttműködés? 
Nagyon jó a kapcsolatom vele .Nagyon motivált, ami kihat ránk is. Amilyen taktikát játszunk, nagyon megállta a helyét az NB3-ban , úgy érzem ha ezt az NB2-ben is tudjuk játszani, akkor tudunk meglepetéseket okozni.
Diósgyőrben dolgozott együtt Bódog Tamással, és hasonló stílussal/mentalitással is dolgozik. Letámadós, feljebb tolt védekezéssel játszunk. Ezt a letámadós agresszív focit a szurkolók is értékelik.
 
2015 tavasza mondhatom, hogy sajnos egy a mai napig fekete időszak a megyei labdarúgás életében. Ugyanis ebben az évben történt az igazságosnak nem mondható ligaszűkítés, aminek több nagy csapat, többek között a PMFC illetve a Nyíregyháza is áldozatul esett. A pécsi labdarúgás eltemetéséről, a mai napig elérhető felvétel. Illetve az emlékekbe sajnos örök „emlék” . Te hogy élted meg ezt az egészet?  Hiszen ilyenkor már jócskán az utánpótlás korosztályban játszottál.
Én otthonról néztem a temetést. Felfoghatatlan, és szörnyű érzés volt, még ilyen fiatalon is. Ráadásul ez a kizárás az utánpótlásra is kihatott. Akik kicsit tehetségesebbek voltak mentek más akadémiákra. 
 
Megbántad, hogy nem mentél el te is? 
Nálam is szó volt róla, de végül maradtam. Úgy voltam vele, hogy itt mindig lesz foci! Illetve talán a sajnálatos helyzet miatt az én fejlődésem is jobban fog tudni haladni. Hamarabb megadatik a lehetőség hogy bemutatkozzak a nagyok között. Úgy érzem ez megfizetődött, mert akik elmentek most jönnek vissza, és kezdhetnek beverekedni a csapatba .
 
Az ős ultrák  még az NB3-ban annyira nem voltak ott, de ennek ellenére a hazai meccseken szépszámú közönség gyűlt össze.  Mennyire sikerült ezt a kizárást az elmúlt 5 évben megemészteni? 
Ugye az NB3-ba rögtön feljutottunk, de az elmúlt években nem sikerült újabb osztályt lépni. A mostani feljutás előtt kétéve volt nagyon nagy esélyünk a győzelemre. Akkor Márton Gáborral volt a csapat, ám ott is volt egy bizonyos (azóta elhíresült) Dabas elleni meccs, ami még rátett.( A pécsi csapatot megfosztotta egy a találkozó vége felé eső góltól teszem hozzá hazai pályán, aminek köszönhetően az utolsó fordulóban a rivális Tiszakécske került előnybe, majd jutott föl. Az ultrák egy része a találkozó után a pályára vonult, kérdőre vonni a játékvezetőket akik az öltözőből fújták le a találkozót… Majd a szurkolóknál sajnos elkattant valami és egy kis vandálkodásba kezdtek.) Emiatt a balhé miatt, nem járt ki a b-közép se ( a PSN feljelentette őket részben ezért). Bízunk benne, hogy majd kijönnek, úgy érzem  kezdik lenyelni a dolgot, a hab a tortán az első osztály lenne. 
 
Két nevet említek, akikkel volt szerencséd pályára lépni Koller Krisztián, és  Heresfay Donát. 
Mind a kettőjüket nagyon sokat láttam tv-ben is. Húzóemberek voltak, az NB1-ben is, nagyszerű dolog volt odakerülni melléjük. Óriási segítséget adtak mind a ketten, kellő fegyelemmel.  Ráadásul játszottak azon a Pécs-Sparin ami máig az utolsó elsőosztályú találkozó volt itt a Stadion utcában. 
 
Tudtak lendíteni az öltözőben a csapaton egy- egy hullámvölgyben?
Mind a ketten sokat tettek, hogy minél előbb visszakerüljön méltó helyére a Pécs. Krisztián hamarabb tért vissza szívén viselte a csapat sorsát. Donát sérülés után érkezet , a mostani szezonra hozzánk, de mintha el se ment volna úgy állt bele a munkába. Lehet közhely,  DE már nagyon érett a feljutás főleg, hogy Márton Gáborral is meg kellett volna már, hogy legyen de az élet közbeszólt.. Az a két évvel ezelőtti együttes is jó csapat volt, szóval neki(Krisztián) is már jócskán kiérett ez a győzelem. 
 
Krisztián mint kiderült a szezon végeztével befejezte aktív pályafutását. Mit tanultál tőle? 
Minden edzésen nyerni akart, ez ránk is ragadt szerencsére. Mindig minél tökéletesebben kell játszani, de meg kell lennie a kellő tekintélynek mind a szurkolók, mind az edződ felé. Nyugodtan mondhatom a többiek nevében is, hogy köszönünk neki mindent!
 
Hogy értékelnéd az idei szezonotokat? 
Nagyon jó felkészüléssel indítottunk.  Orfűn 3 napos edzőtáboron vettünk részt. Ez megszokott volt, viszont az még szembe tűnőbb volt, hogy  már nyáron látszódott a megszokottnál is nagyobb  elszántság. Szerencsére ez rögtön az  első 4-0-ra megnyert Szekszárd elleni meccsen érezhető volt. A szentlőrinci vereségnél elfáradt a csapat, de ebből is fel tudtunk állni. 4 ponttal tudtunk fordulni. Tavasszal csak 2 meccset tudtunk lejátszani , azért ez nem volt a legjobb, DE legalább feljutottunk és ez nagy dolog. 
 
Gondolom a sikeres ősz után kellő önbizalommal indultatok neki a tavasznak.
A második félév mindig nehezebb mint az első , addigra kiismerik a taktikát, tavasszal sok csapat már 5 védővel állt be . Ami talán mégis plusz lehetett, hogy tudtuk hogy ott lehetünk. Mindenki kellően motivált volt . 
 
Miként élted meg a karantén időszakát? 
Az egyéni programot mi is megkaptuk. De azért emellett ugyanúgy hiányoztak a csapatedzések. Ahogy tudtuk próbáltuk azért itthon egy páran szigorú szabályok mellett betartva kis csoportba gyakorolni ,mert azért még se ugyanaz ha van valós társ mint ha egy fallal játszol.
 
 
Az idei szezonban mondhatni összejöttek a dolgok, hiszen a hőn áhított bajnoki cím mellett a Magyar Kupában is sikerült jócskán becsülettel helytállni. A Kisvárda kiejtése utána a Paks ellen játszottatok  szintén kiélezett mérkőzéseket. 
A várdai meccs az őszi szezon után volt. Azt mondta a mester, hogy feltehetjük az őszünkre a koronát. Hála az égnek sikerült. A Paks ellen is úgy álltunk, hogy  van esélyünk , de sajnos kimaradtak a helyzeteink. Az első találkozót megnyerhettük volna, több góllal is! Ám mivel nem történt meg, az ellenfél büntetett és nyertek 2:1-re. Amivel viszont elégedettek lehetünk, az az, hogy  az osztálykülönbségeket sikerült eltüntessük. Amivel elégedettek lehetünk, hogy az elmúlt 2 évben sikerült a Honvéd, Kisvárda, Paks triónak is megnehezítenünk a dolgát. 
 
Milyen célokkal indulhattok neki az NB2 erős mezőnyének? Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgotok, mert annyi a 20 csapatos mezőnyben a nagy fellegvár, mint égen a csillag .
Az egész csapat az  első fordulót várja, reméljük mindenki meg fog velünk szenvedni. Minden meccset megszeretnénk nyerni és olyan teljesítményt nyújtani , mint a fent említett meccseken. Csak előre szabad tekinteni, ennek fényében remélem minél előrébb tudunk majd végezni.
 
Sokan szidják, te hogy vélekedsz a 12 csapatos elsőosztályról? Követed a bajnokságot? 
 Igen, követem. Próbálok naprakész maradni. Most látszik a bajnokság hibája, elég a ZTE-re gondolni. Kieső helyen vette át Márton Gábor a csapatot, nyerte a meccseket és ott van az első 5-ben . Ezzel nem Márton Gábor érdemeit akarom vitatni, de azért ez nem egészséges. Azt gondolom a 16 csapat azért lenne jobb, mert 10 fölött a kiesésért harcolnak, 5-10 között van a középmezőny és 1-5 szintén harc van. 12 csapatnál ez túlságosan össze van mosódva, nincs átmenet. Én 16 csapatnak jobban örülnék.
 
Mint duplán érintett játékos, hogy vélekedsz a jelenleg ZTE-t irányító Márton Gábor, Takács Lajos párosról? Hiszen előbbi a PMFC játékosa/edzője volt, míg utóbbi szülővárosunk felnőtt csapatának volt edzője.
Jó párost alkotnak, Siófokon is NB2-be tudta tartani a csapatot, most a ZTE-vel is jó eredményeket ért el.
 
Valószínűleg fognak érkezni erősítések a Mecsekaljára, hogy érzed mi kell ahhoz , hogy stabil tagja lehess a Vas legénységnek? 
Nagyon jól kell edzeni,minden edzésen 120%-ot kell nyújtani, és jól kell élni a kínálkozó lehetőségekkel. A plusz munkáról nem is beszélve. Az NB2-ben gyorsabb a játék, nagyobb az iram, az egy más kávéház. 
 
Milyen érzés lesz ismerős arcok ellen küzdeni?  Gondolok itt Sinan Sinanovic vagy Vogyicska Bálint személyére.
Előttem van az élő példa, hogy hova lehet eljutni kellő szorgalommal és munkával. Valószínűleg a Sinannal többet fogok találkozni mert ő is szélen játszik, én meg ugye szélső védő vagyok. Nagyon várom már a meccseket, az biztos, hogy azokon a meccseken még inkább motivált leszek! 
 
Van véleményed a témában? Oszd meg velünk!
Illetve ha szeretnél még hasonló tartalmakkal találkozni, akkor  kövesd :

 a Semleges Térfél adásait, és a Ladislav bemutatja oldalt fb-on.

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!