Kétség nem fér hozzá, az utóbbi évek egyik meghatározó játékosa tér vissza Kispestre. Egyszeres bajnok, hiszen abban az évben, amikor a Kispest surranópályán megszerezte az elsőséget a már akkor is sokkal erősebbnek tűnő Fradi-Fehérvár páros előtt! 13 utánpótlás válogatottsága alkalmával egy gólt is jegyzett, de – miután védő posztokon játszik – ez nem vethető a szemére. A nagyválogatottban 11-szer lépett pályára, és gólt ugyan nem szerzett, de meglepően rövid idő alatt felvette a ritmust. Ez jól mutatja tehetségét! Most az amerikai „kaland” véget ért, és egy újabb fejezet veszi kezdetét.

 

A Sporting Kansas City színeiben 24 alkalommal lépett pályára (1 gól, 1 gólpassz), és minden jel arra mutat, hogy bőven megállta a helyét! Ezt nem a gólok száma, hanem becsült piaci értékének változása mutatja meg leginkább; amikor Kispestről távozott, 350 ezer euró értéket jeleztek, de rövid idő alatt 550 ezer euróig szökött fel az ára. A mostani 450 ezer eurós érték nem a romló teljesítmény okán állt elő, hanem mert a bajnokság igazán el sem kezdődhetett (az USA-ban tavasz-ősz ritmusban folynak a küzdelmek). És ne feledjük el; Urbányi István, aki ma a Honvéd sportigazgatója, Baráth szereplése idején éppen a Kansas-nél volt hasonló pozícióban!

Nem zsákbamacska, bizony nem az, ellenben egy „local heroe” érkezik Kispestre! Alakul a jövő csapata, és ahogy látom, az építkezés továbbra is határozott stratégia mentén zajlik; hazai kötődésű, sok esetben hazai nevelésű játékosokat preferálják, mert pontosan tudják, hogy azokban a pillanatokban, amikor már nem számít sem szakma, sem erőnlét, csakis a szív marad, akkor az ilyen játékosoktól számíthatnak a szükséges pluszra! És ez bizony nem kizárólag a Kispestnek, hanem az egyetemes magyar labdarúgásnak is hasznára válik! Csak megjegyzem; Baráth nem levezetni tér haza, hiszen még jó pár év van még benne, és egyszemernyi késégem sincs, hogy a válogatottsága számát is növelni szeretné.

Tudom, lassan már unalmas lesz, hogy a Kispestet dicsérem, de látni kell, hogy itt nem a klub-szimpátia, vagy politikai nézetek, hanem az a rég nem látott tervszerűség, tudatosság, és annak elvi alapjai azok, amik véleményem szerint követendő példát állítanak más csapatok előtt is. Ezen a ponton azért meg kell jegyeznem, hogy más csapatoknál is látok hasonló tendenciákat, mert például a Fradi, vagy a Zalaegerszeg esetében is határozott célokat fogalmaznak meg, és azokhoz meg is találják az eszközöket. És meg kell említeni, hogy mintha Diósgyőrben is lennének pozitív jelek, de a Vasasnál is látok elmozdulást a korábbi évek ad hoc jellegű működéséről a stratégiai alapú gondolkodás irányába.

És ha már itt tartunk; sajnos Újpesten, és Fehérváron mintha nem találnák az irányt, de Győrben, vagy éppen a Halinál sem igazán tudjuk, hogy mi az irány, és mi miért történik… és persze igaz ez a Lokira is, ahol talán most pozitív folyamatok indulhatnak meg. Van tehát még hova javulni, de igenis vannak pozitív tendenciák. Kicsit elkanyarodtam ugyan, de ezeknek a gondolatoknak Baráth Botond hazaigazolása a katalizátora.

És akkor most azért kicsit vissza kell rángatnom magam a rögvalóságba… A tények makacs dolgok, és azt látom, hogy a magyarr labdarúgás még mindig maximum csak arra képes, hogy tartsa a távolságot az élvonallal, de arra bőven nem vagyunk képesek (minimum Irapuato, azaz 1986, ha nem régebb óta…), hogy lemaradásunkat érdemben csökkentsük. Persze valahol el kell kezdeni, de az nem lenne nagy baj, hogy ha végre végezni is tudnánk, nem csak újra és újra elkezdeni valamit, ami aztán zsákutcának bizonyul. Ez messze túlmutat persze a Kispesten, de mint a magyar labdarúgás egyik meghatározó klubja, megérdemli a fokozott figyelmet!

Mert bizony, ha a Fehérvár és a Fradi mellé még felzárkózik pár csapat, akkor már előrelépésről beszélhetünk. Az már elég lehet arra, hogy a bajnokság színvonala megüsse azt a minimumot, ami – erősítésekkel! – elég lehet minden évben egy-egy csapat európai kupa csoportkörére. Igen ám, de most majd átszervezik a kupa-rendszert, és egy harmadik sorozattal létrehoznak egy „szegényházat”, amiből aztán nagyon nehezen lehet kitörni!

Szóval van baj, de a kisebb pozitívumoknak is örülni kell, ha már a régi dicsőséges korszak egyre csak távolodik… Baráth Botondnak pedig sok szerencsét, és jó játékot kívánok! A kispesti szurkolók már most elkönyvelhetik, hogy még az eddigieknél is szerethetőbb csapatuk lesz!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!