Ezúttal egy olyan meccset választottam, ami nem egy fényes történelmi sikert, vagy hihetetlen sportteljesítmények okán került ebbe a sorozatba, hanem azért, mert egy igen szomorú korszak lezárását jelentette. A mérkőzés napján Rákosi már a "nagytestvér" vendégszeretetét élvezte, de a korábban éppen az ő csinovnyikjai által megváltoztatott csapatnevek még megmaradtak... Szóval kik is játszottak ezen a meccsen?

 

A két csapat nem más, mint az MTK és a Fradi! Ez tehát egy Örökrangadó volt, meccs a javából még akkor is, ha az MTK a '40-es évek vérzivataros időszakában öt éven keresztül nem is működött. Igen, 1940-ben feloszlott a klub, és majd csak 1945-ben kezdte el újra működését. Nem kell mondani, hogy miért történt mindez, de az tény, hogy az újjáalakulás után igen hamar sikerült erőre kapnia a korábbi években játékosai, szakemberei, támogatói, na meg szurkolói jelentős részét elvesztő kék-fehéreknek!

1945 februárjában újra-alapították az egyesületet Weisz Richárd lakásán, aki az 1908-as Londoni Olimpia kötöttfogású birkózó bajnoka, sokszoros súlyemelő-, és birkózó magyar bajnok volt. Neki szívügye volt az egyesület, és - bár nem tudjuk, hogy ezt ő is így gondolta akkoriban... - megérte a fáradozás, mert még mindig erős maradt a klub labdarúgásban. Olyannyira, hogy az újra-alapítást követően mintegy három hónappal (1945.05.31-én) már egygólos győzelmet arattak az Üllői úton! Bár a közlekedés nehézségei miatt még csak Budapest Bajnokságot rendeztek, de az Örökrangadó az semmit nem vesztett varázsából! Az említett meccsen is már 12.000 szurkoló tombolt a lelátókon, pedig a város még romokban hevert... A további időszak az MTK-nak sem volt egyszerű, mert korábbi támogatói elvesztése miatt a mindenkori hatalom iparági szakszervezetek csapataként működtette a klubot, így 1950-től Textiles lett a neve, majd '51-ben piros-fehérre változtatták színét, majd Bástya név alatt futott, és végül - az '56-os meccs idejére - Vörös Lobogó lett a neve.

De a Fradi sem járt jobban! A háborús időszakban ugyan szinte végig működőképes maradt a klub, de az orosz bevonulás után kutya idők következtek! Ennek oka pedig az volt, hogy a kommunista diktatúra nem nézte jó szemmel a Fradi-jelenséget. Több okból is. Egyrészt mert 1944-ben Jaross Andor, a kollaboráns Sztójay-kormány utóbb háborús bűnökért felakasztott belügyminisztere látta el az elnöki teendőket, így a klubot reakciós fasisztának tekintették, és igyekeztek is így beállítani... Érdekes, az nem számított, hogy a '45 után egy ideig Münnich Ferenc, Budapest kommunista rendőrfőkapitánya is volt Fradi-vezetője, ez senkit nem érdekelt... Ebből is látszik, hogy Jaross csak ürügy volt, hiszen valójában az zavarta a hatalmat, hogy a legnépszerűbb klubnak rengeteg szurkolója van, azokat pedig nem tudja kontroll alatt tartani. Nem is kellett volna, hiszen nem politikai alapon szerveződött a szurkolói bázis, de a kontroll-mániás kommunisták mindentől rettegtek, ami felett nem volt hatalmuk...

Ahogy az MTK esetében is, a Fradinál is igyekeztek tehát megtörni a klub identitását, mert talán úgy gondolták, hogy ha nevet, színeket, jelképeket változtatnak meg, akkor a klubhoz való kötődés, a korábbi kohézió is megtörik, és majd birkaként irányítható tömeget nyernek önálló véleménnyel rendelkező, határozott állásfoglalásra képes renitens tömegek helyett! Erősen tévedtek, mert bizony a legtöbb klub esetében ez a fajta elnyomás csak még inkább fokozta az összetartást, és - bármilyen paradoxnak tűnik is! - éppen a rezsim magatartása okán indult meg végül tényleg egyfajta rendszerellenesség a Fradi táboron belül. Persze ez nem került komolyan a felszínre, de mindenki tudta - nem csak azok, akik a Fradinak szurkoltak! -, hogy a zöldeknek szurkolni egyfajta ellenállást is jelent. Persze a vezetők nem voltak buták, mindig is jó politikai kapcsolatokra törekedtek, mert a klub érdekeit tartották elsődleges fontosságúnak. De azért egy bizonyos távolságtartás azért megvolt ezekben az időkben, ez tény.

Nem csoda tehát, hogy a még mindig komoly szurkolótáborral rendelkező Fradit is elérte a névváltoztatás! 1950-ben ÉDOSz SE, majd Budapesti Kinizsi nevet aggattak rá... Persze akkor is mindenki Fradi-meccsre járt! Nem hiszem, hogy volt rá eset, amikor két gyerek ellógott iskolából, hogy úgy beszélték volna meg a dolgot, hogy "Menjünk ÉDOSz meccsre!". És azt sem gondolom, hogy 1951 és 1956 között bárki is elfeledte volna, hogy a klub színei a zöld és a fehér, nem pedig az akkor ráerőltetett piros-fehér... A helyzet tehát nem volt rózsás, de ne feledjük el, hogy azért mégis voltak sikerek! Csak éppen az akkori vezetés nem az Örökrangadó két csapatával képzelte el a jövőt... Tévedtek, és ezt a tévedést aztán mások, más csapatokkal kapcsolatban még elkövették azóta jó párszor, de ez már egy másik történet...

Nos, a mérkőzés azért volt olyan fontos, mert abban az átmeneti időszakban játszották, amikor a kőkemény diktatúrát képviselő Rákosit leléptették az oroszok, de még mintha nem lett volna meg az az utód, akit a moszkoviták is szívesen láttak volna Magyarország élén. A júliusban még teljhatalma csúcsán lévő politikai elit kezdett a háttérbe szorulni, Nagy Imre még nem mondta el - az akkor sokakban csalódást keltő - híres parlamenti beszédét, de volt valami a levegőben, érezni lehetett, hogy lassan összeáll az a kritikus tömeg, ami aztán robbanás generál majd. A csapatok tehát közutálatnak örvendő neveik alatt léptek pályára, és nagy küzdelemben, egyes források szerint 75.000 néző előtt végül az MTK alteregója nyert. 1956-ban a forradalom miatt nem fejezték be a labdarúgó-bajnokságot. A Honvéd és a Vörös Lobogó között dőlt volna el az aranyérem, győztest sosem hirdetett az MLSZ, de a lefújáskor a Honvéd állt az élen... Igen, az a Honvéd, ahol jöttek a sikerek ebben az időben, de ez megint egy másik történet lesz!

És miért gondolom, hogy ez egy nagy hatású meccs volt? Mert a következő bajnokságban már eredeti nevükön, eredeti színeikben léptek pályára a csapatok! Jobb lett onnantól minden? Ezt nem állítanám, de Kádár színrelépésével kezdetét vette egy olyan kor, ami a szurkolóban már nem az ellenséget látta (de azért szerette őket lumpen elemekként beállítani...), hanem hagyta, hogy levezessék dühüket a meccseken, hogy aztán hét közben majd a munkahelyen, meg a pártirodán jobban lehessen őket irányítani. Az Aranycsapat generációja lassan kiöregedett, külföldre távozott, utódaik pedig egyre inkább kezdtek lemaradni a nemzetközi élmezőnytől, mígnem eljött 1969, és a marseille-i tragédia... Ha úgy tetszik tehát ez a meccs volt talán a pangás évtizedei előtt az egyik utolsó, amit olyan csapatok vívtak meg (színeiktől, nevüktől már megfosztva...), melyek még a háború előtti időszak gyermekei voltak.

Amit az agresszív elnyomás nem tudott kiölni, azt a pangás évtizedes aknamunkája tette tönkre, hogy aztán a '90-es évek elejére egy tudásban, infrastruktúrában, erkölcseiben erodált labdarúgással vágjunk neki a demokrácia nagy kalandjának... Innen lesz szép nyerni, nem?

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!