A tegnapi mérkőzés után – amíg meg nem írom saját gondolataimat – direkt nem olvasok el semmit, ami tegnapi sikerünkről szól. Ennek az egyszerű oka pedig nem más, mint hogy nem szeretném, ha bezavarnának mások gondolatai. Nem mintha nem lennék kíváncsi minden egyes véleményre, csak most úgy gondolom, előbb elmondom én, aztán lássuk, ki mire jutott! Nem biztos, hogy nagyon szakmai, nem biztos, hogy nagyon összeszedett lesz, de talán érdemes az olvasásra.

 

Kezdem ott, hogy nem is nagyon tudtam elképzelni, hogy fog felállni a válogatott. Ez nem nagy ügy, a baj ott volt, hogy jó ideig még maga Rossi sem tudta… De volt valami, amit tudtam; Rossi új játékrendre, felállásra vonatkozó kijelentését komolyan vettem, így számítottam rá, hogy valami teljesen mást fogunk látni, mint eddig. Abban nem voltam biztos, hogy jobbat, de végül mégis ez lett!

És akkor most egy személyes történet: amikor megírtam a beharangozó cikket, többen úgy reagáltak, hogy túlságosan is megengedő vagyok, amikor azt írtam, hogy engem most elsősorban a játék, annak képe érdekel, az eredmény pedig – amennyiben a küzdés van, és a játék felismerhető rendszer-jegyeket mutat! – másodlagos számomra. Gondoltam ezt azért, mert számítottam rá, hogy a fiatalabbak most meg akarják majd mutatni, hogy lehet rájuk számítani, de azt már nem gondoltam volna, hogy ezt ilyen fegyelemmel, és magas koncentrációval végig is bírják!

Pedig itt ez történt! A törökök az első félidőben alig voltak pályán, mert mind a felállás, mind a stratégia, mind az a kreativitás meglepte őket, amit mutattunk, és amire ők láthatóan nem számítottak. Szobolszlai, Holender és Sallai konkrétan hülyét csinált a török védelemből, és most Szalai Ádám sem volt annyira statikus, mint azt már sokszor láttuk tőe. De a másik oldalon Fiola felfutásai is rendre jók voltak, így nem is csoda, hogy alaposan körbe lődöztük az ellenfél kapuját!

De a többiek is dicséretet érdemelnek, mert ebben az időszakban úgy mozgott együtt a csapat, mintha évek óta együtt játszanának, és olykor olyan helyeken tűntek fel játékosaink, amire senki nem számíthatott! Holender az ötös sarkán szerelt, Orban pedig – nem pontrúgás után! – az ötösről veszélyeztette az ellenfél kapuját. Az első félidőben minden szinten irányítottuk a meccset, nem is kérdés, de a lényeg csak most jön!

A lényeg ugyanis az, hogy hosszú évek óta először láttam a magyar válogatottól magyar focit! Igen, ez nem a Dárdai féle betonvédekezés, és ellentámadás combo-ja volt, nem a Storck féle langyosvíz (az EB-t nem ideértve!), és persze nem is a belga kókler (a neve említést sem érdemel!) szerencsétlenkedése! Színtiszta magyar foci volt; sok passz, labdabirtoklás, alakzatbontó-építő mozgások, helycserék és szellemesség. Igen, a háromszögek, a rombuszok olyan dinamikával épültek, és alakultak át, hogy a védők tényleg csak nyomozták, milyen rendezvényen vannak! A védelem pedig stabilan állt a lábán, mert nem jöttek rájuk sprintben a támadók, hiszen a visszatámadások, a jó helyezkedések már eleve megszűrték a gyér támadásokat is!

A második játékrész elején volt egy nehezebb periódus, amikor mintha fordult volna a helyzet, de a törökök nem voltak elég koncentráltak ahhoz, hogy gólt szerezzenek. Ellentétben velünk! Az első félidő két akcióból elért kapufájára jól rímelt Szoboszlai Dominik világklasszis szabadrúgás-gólja! Aki ilyet tud (és nem először, de nem is utoljára!), az bizony olyan magasságokba ért, hogy tényleg a világ legjobbjai között kell említenünk nevét! Nem tudok jelzőt találni, de azt tudom, hogy ha ilyen gólt kaptunk volna, azt – minden szívfájdalmam ellenére! – bizony megsüvegeltem volna én is! Alighanem a török közönség is tapsolt volna, ha nem zárkapus a meccs…

És a gól még a maradék harci szellemet is kiölte a törökökből; becsületből jöttek előre, de hitüket vesztették… Mi pedig hideg fejjel, fegyelmezetten továbbra is rajta tartottuk kezüket a meccsen, még akkor is, ha a labda a törököknél volt többet az egész második félidőben! Valamikor a 60. perc után volt olyan, hogy Gulának komolyabb labdát kellett fognia? Igen, valahogy így, és ez azt hiszem jól leírja, hogy ezen az estén milyen hatékony volt a Nemzeti Válogatott!

Akit ki kell emelni, az mindenképpen Szoboszlai, de Holender, Sallai, Fiola, vagy Orban is igen jól teljesítettek, ahogy Nagy Ádám is megmutatta, nem véletlenül szerződött Angliába. Nekem mégis a legkomolyabb meglepetést az a Szalai Attila okozta, aki eddig mindössze 18 percet kapott az Uruguay elleni Puskás Aréna avató-mérkőzésen. Persze a Rapid Wien-nél nevelkedett játékos (Vácon kezdett, majd a Vasastól 14 évesen került Ausztriába) már a korosztályos csapatokban is szerepelt, de klub-szinten csak Mezőkövesden szerepelt nagyobb számú mérkőzésen és már nem volt tagja a tavaly igen jól szerepelt Kuttor-legényeknek. Azt hiszem, megvan bal oldali védelem egyik stabil pontja!

De a többieket sem lehet elmarasztalni, hiszen Sigér kicsit halványabb játékára magyarázat, hogy mostanság eléggé leterheli klubja is, Langtól most elég volt, hogy nagyot nem hibázott. A cserék nem tűntek ki, de nem is lógtak ki lefelé; Schäfer, Kalmár és Nikolic is alázattal végezték feladatukat. Sajnálom, hogy Cseri nem jöhetett be, de látni kell, hogy így is végig sok támadó szellemű játékos volt a pályán, és az azért mégiscsak öröm, hogy még ő is bevethető!

Összességében tehát most egy olyan meccset láttam végre, ahol nem egy kifutott csapat, hanem egy relatív fiatal gárda játszott olyan magabiztossággal, hogy igazából nem is kellett nagyon izgulni! Ami pedig a legfontosabb; Rossi valamit megérzett, vagy ráhibázott azzal kapcsolatban, hogy milyen is az a magyaros foci!

HAJRÁ MAGYAROK!

Ui.:

Aki most azt mondja, hogy a törökök voltak gyengék, annak igaza lehet, de én hozzá teszem; azért voltak gyengék, mert a mi kiváló csapatunk ellen játszottak!

 

Bónusz:

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!