A meccs előtt is vegyes érzéseim voltak a mérkőzéssel kapcsolatban, mert sok érv szólt mellettünk, de legalább ugyanennyi ellenünk is... Az orosz csapat kifutóban lévő társaság, így arra számítottam, hogy az elejétől a végéig nagy iramot fogunk diktálni, de mégsem ez volt a stratégia. Igen, mert szerintem nem véletlenül láttuk azt, amit! Nem a gólokra gondolok, hanem a játék képre. Nézzük!

 

Az első félidő elején pariban voltunk, egyik kapu sem forgott különösebb veszélyben, de azért látszott, hogy az oroszok labdabiztosak a középpályán és elől, hátul viszont nem igazán tettük próbára őket. Most a gyors letámadások helyett inkább a labdatartásra rendezkedtünk be - gondolom én - azzal a céllal, hogy sok futásra kényszerítsük az ellenfelet. Kivétel ez alól rögtön a 3. perc, amikor Szoboszlai remek lövését Dzjuba fejelte ki, talán góltól megmentve csapatát.

Nem volt rossz tehát a kezdés, de mégis az oroszok szereztek vezetést... Persze, hiba előzte meg a gólt (mint minden gólt!), de most Szalai Attila esetében nekem úgy tűnt, hogy egyfajta ki nem kényszerített hibáról beszélhetünk. Az igaz ugyan, hogy egy kiugratási kísérletnél utolsó emberként veszélyes volt a helyzet, de ezen a szinten már elvárható, hogy a szituációt megoldja a védő. Mégsem marasztalnám el fiatal játékosunkat, mert a hiba véleményem szerint éppen a túlzott hév miatt következett be, márpedig inkább megyünk kicsit túl lelkesek, mintsem lelketlenek, ahogy azt már nem egyszer láttuk korábban...

A gól után még többet birtokoltuk a labdát, de nem volt igazi átütőerő a támadásainkban. Annál inkább veszélyesek voltak az oroszok, akiknek a gyors kontrák jól feküdtek, mivel ők eleve nem a labdabirtoklásra építik fel játékukat. Ilyen értelemben ők irányították a meccset, de azt kell mondjam, hogy a magyar válogatott is szervezetten játszott, nem lehet azt mondani, hogy szétestünk volna, de a törökök elleni frissesség nyomokban sem látszott ebben az időszakban. Talán nem tudtak váltani a játékosok, amikor hátrányba kerültünk? Mert itt bizony fel kellett adni kicsit az előre elhatározott stratégiát, de nem történt komolyabb váltás mégsem.

És akkor jött a 33. perc... Az oroszok egy támadása után Szalai Ádám elé pattant a labda a saját tizenhatosunkon belül. Ádám nem rúgta el a labdát, hanem talán meg akarta játszani, de ezt olyan lassan tette, hogy szerelték, és a gól már nem volt elkerülhető... Ebben az esetben bizony az kell mondjam, ez igenis felróható hiba volt! Sajnos nem mentség az sem, hogy Ádám támadó, és a védekezésben nyilván nem ő a legjobb, mert szerintem az alap, hogy ebben a helyzetben a legegyszerűbbet kell választani. Márpedig Szalai az ő tapasztalatával nem követhet el ilyen nagy hibát! De mégis megtörtént, nincs mit tenni utólag... Remélem, tanul ebből.

Ezek után az oroszok egyre magabiztosabbak lettek, de továbbra sem rohanták el a meccset, inkább igyekeztek lassítani a játékot, és a kontrákat erőltették inkább. Volt is még pár veszélyes támadásuk, de szerencsére nem jártak sikerrel.

Nem úgy a második félidő elején! Szinte a középkezdésből megszerezték harmadik góljukat, és a kommentátor máris Irapuatót kezdte emlegetni, mert szerinte - a szavaiból ez jött le - katasztrofális volt játékunk. Szerintem pedig ez nagyon nem így volt! A háromból minimum kettő egyéni hiba volt, ami nem jó ugyan, de nem a játékot minősíti, hanem csak egy-egy játékos adott pillanat-beli rossz döntésének következménye. Ez sem jó, az tény, de amikor Rossi koncepcióról, meg stílusról beszél, akkor ő a csapatszervezést érti alatta. Márpedig azzal komoly probléma nem volt - még akkor sem, ha az oroszok úgy általában azért kissé veszélyesebbek voltak.

Öröm az ürömben, hogy az utolsó bekapott gól mintha lefújta volna a vállakról a terhet, egyre élénkebben kezdtünk focizni, az oroszok viszont szépen belekényelmesedtek a meccsbe. Érdekes lélektani szituáció; a mieink felfogták azt, amit régóta nem értettem! Ha az ellenfél sokkal vezet, akkor kell igazán megmutatni, hogy mire vagyunk képesek, mert ha visszajövünk a meccsbe, az dicséretes, ha meg mégis kapunk egy-két gólt, azzal nem vagyunk már sokkal rosszabb helyzetben! És iat ad Isten? Így is lett!

Az első gólunk magyar foci volt a javából! A labda pár érintéssel került a kiugró Sallai elé, aki elegánsan emelt át a kapus felett. Ez a gól megmutatta a csapatnak, hogy az oroszok közel nem olyan nagy mágusok, mint az addig látszott, megmutatkozott, hogy technikás, fizikai kontaktot kerülő támadás-vezetéssel igenis verhetők. Ez felbátorította a társaságot, és egyre jobban beszorítottuk az ellenfelet!

Ha az első gól magyar foci volt, akkor a másodikra sem mondhatok mást. A végéig kijátszva, Niko körülbelül fél méterről értékesítette a Bese által fejjel elé tálalt labdát. Az oroszok pedig megint csak nyomozták a labdát. Innen aztán tovább nyomtunk, de már nem sikerült gólt szerezni, így a vendéget vitték a három pontot, de meg kell jegyezni, hogy mégis sokat lehetett tanulni a mérkőzésből!

És ez nem lózung (pedig a kifejezés bázikus része a magyar futball-bullshit szótárnak!), mert látszott, hogy van egy csapatszerkezet, van játék, van szervezettség, és bizony a nálunk magasabban jegyzett ellenfelek sem lehetnek biztonságban, ha végre megmutatjuk azt a szellemes, technikás focit, amit már lassan évtizedek óta nem láttunk magyar csapattól!

Most tényleg nem emelek ki senkit, szerintem Rossi is jól meccselt, de a kapitányhoz azért lenne egy kérdésem! Azt értem, hogy Cserit Szoboszlai helyett hozza be (még ha Dominik kicsit hisztizett is...), de azt már nem, hogy - mint a meccs után nyilatkozta - Cserit hátra kellett vonnia a korábbi cserék miatt. Gondolom, túl sokan lettek volna elől. Így érthető is lenne, de ha Cseritől alapvetően a lövéseket várja el (ezt is mondta), akkor nem sok értelme van visszavont pozícióba tenni. Már csak azért sem, mert többet kellett védekeznie, mint szokott, és lövésig sem juthatott el. Nem ezen múlt a dolog, de én jobb szerettem volna hallani azt az érvelést, hogy Cserit azért hozta be, mert szerette volna megkóstoltatni vele a légkört, na meg fenn akarja tartani a motivációját azzal, hogy nem csak a cserepadot koptatja.

Ez utóbbi apróságtól eltekintve nekem rendben volt a meccs, csapatszinten nem volt különösebb gond (persze mindig lehet jobban játszani!), az egyéni hibákat meg nagyon nehéz megítélni. Szinte biztos vagyok benne, hogy a vélemények komoly szórást mutatnak a véletlen emlegetésétől egészen a képzetlenségre, az utánpótlás problémájáig visszavezetett gondolatmenetekig. Én az előbbi felé hajlok inkább, mert mindkét esetben látni kell, hogy akarati, tudati tényezők okozták a problémát, de ezek inkább a túl jó megoldás keresése okán következtek be.

Elnéző vagyok? Lehet, de nekem most az a legfontosabb, hogy látom a koncepciót, és egy tényleg szerethető, új válogatott alakul mostanság, ami játékban komoly előrelépést produkált a törökök és az oroszok elleni meccsek alkalmával. A bolgároknak fájhat a feje...  

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!