Nagy kérdés, hogy miként is értékeljük a Fradi barcelonai vendégszereplését. Adott egy nagyságrendekkel magasabbra értékelt csapat, adott egy eredmény, és most akkor mit is kell értékelni azon, hogy végül papírforma eredmény született? Szerintem nam a „mit?” kérdést kell feszegetni, hanem a „hogyan?” a megválaszolandó! Nézzük akkor, hogyan!

A mérkőzés előtt a legnagyobb várakozás nem lehetett más, mint egy kis arányú vereség, vagy esetleg – mindenféle csillagok együtt-állása esetén! – egy minimál-döntetlen. Nos, azt kell, hogy mondjuk, ezek nem jöttek be, de ezzel együtt van mit tanulni a meccsből! És ez most nem üres szólam! De nézzük előbb a „hogyan?” kérdéskörét.

A mérkőzés elejétől a végéig nem látszott, hogy nagyon megilletődtek volna a Fradi játékosai, és mindjárt az első percekben jelentkeztek is egy gólhelyzettel és egy nagy kapufával. Ekkor kicsit feljebb kapcsolt a katalán alakulat, és gyorsan jelezte, hogy ki az úr a háznál, de ekkor sem volt nagy kétségbeesés, a vendégek nem omlottak össze! Olyannyira nem, hogy a kapott gólok ellenére is stabilak maradtak, de Messi ellen több kellett volna… Igen, egy olyan többlat, amit a világon csak kevés csapat tud azóta, hogy a Barca karmestere megjelent a futball állócsillagai között. Magyarul; érthető. Igen, lehetne most ótvarozni a védőket, de azt gondolom, hogy van az a szint, ahova egyszerűen nem érhetünk fel innen Magyarországról!

Aztán jött az a bizonyos tizenegyes, majd egy olyan 10-15 perc, amikor a zöldek bizony megmutatták, hogy tudnak ők olyat, amit a nagyok – csak éppen kevesebb ideig… Igen, mert ekkor a 3:2 helyett 4:1 lett, és akkor már látszott, hogy elfogyott a tudomány, hiszen a Barca tíz emberrel is lőtt még kettőt. Összességében a Fradi nem égett meg, nem szerepelt le, de tudott olyan elemeket mutatni, ami bizony a hazai szintnél magasabb bajnokságokban sem feltétlenül természetes! Ez bizony egy komoly életjel a magyar foci részéről, akárhogy is alakult a végeredmény.

És mit lehet tanulni? Sokat… Nem is biztos, hogy a csapat szintjén vannak a legnagyobb tanulságok, hiszen a csapat egészével nem voltak nagy bajok (persze, nem volt egyforma mindenki teljesítménye, de ezt most nem fogom kivesézni), az eredménybeli különbség oka az országokban és a bajnokságokban keresendő. Kiderült ugyanis, hogy:

  • Az Aranycsapattól csak lefelé tartó magyar foci messze van a nemzetközi elittől.
  • 50-60 év lemaradását nem lehet behozni 4-5 év alatt.
  • A top-bajnokságok irányából nézve csak az látszik, hogy mozgolódik valami, de még nagyon gyerekcipőben van a magyar foci.
  • Itthonról az látható, hogy a jelenlegi pénzügyi keretek (a jelentős beáramló pénzeknek, és az azokkal szembeni fenntartások ellenére) még mindig igencsak szerények.

Maradjunk az utolsónál; a pénzügyi szakadék áthidalása a jelenlegi módszerekkel nem orvosolható, más megoldást kell keresni. Ez annyit tesz, hogy a mostaniaknál sokkal tőkeerősebb, és a fociba jelentősen több pénzt invesztáló magántőkére (!) van szükség ahhoz, hogy egy ilyen meccsen bármilyen esélyünk is legyen! Mire gondolok? Arra, hogy a nagy nemzetközi klubok – ha van minőségi utánpótlásuk, ha nincs – jelentős pénzeket forgatnak az átigazolási piacon, a saját nevelésre épülő modell pedig csak egy bizonyos szintre elég. Erre talán az Ajax a legjobb példa; vannak kiugró eredmények, de újra és újra csapatot kell építeni, mert a tehetségek távoznak (ebből él a klub!), ezért tartósan nem lehetnek ott a nemzetközi élvonalban.

De talán ekkorát még álmodni se lehet… Nem tudom, mennyire lehet reális, hogy egy orosz oligarcha, vagy egy arab sejk fantáziát lát egy magyar klubban. Sőt, ahhoz, hogy ez jól működjön, több oligarcha/sejk is fantáziát kell, hogy lásson egy-egy csapatban, akik aztán olyan bajnoki szintet hoznak, ami már tényleg felékszíti őket az európai megmérettetésekre. Nézzük meg tehát, hogy a mostani keretek mire lehetnek elegendők, ha – tételezzük fel – az utánpótlás problémái megoldódnak (maguktól nem fognak!), és a mostani pénzügyi keretek kissé más szerkezetben kerülnek elköltésre. Értem ezalatt, hogy kevesebb légiós jön, mert az utánpótlás ki tud termelni nemzetközi szinten is értékelhető fiatalokat. Nos, ebben az esetben – a mai verseny-rendszer figyelembe véve – lehet egy-egy BL-csoport, és minden éven egy EL-csoport. De ennyi, és nem több!

És akkor még éltem egy erős feltételezéssel, ami szintén nem biztos, hogy ma történik meg, ez pedig az utánpótlás-nevelés helyzete… Ha minden marad úgy, ahogy most van, az eredményeknek ez a vége, ettől feljebb semmiképpen nem kerülhetünk! Fontos, hogy vegye észre a sportági vezetés: ha financiális és up.-oldalon nem változik jelentősen a helyzet, nem számíthatunk többre!

Ezzel együtt is áll, amit írtam az elején; a Fradi megmutatta, hogy igenis a futball-térképen vagyunk még mindig, ezért gratuláció jár, az meg nem az ő hibájuk, hogy szisztematikus munkával leépítették már régen azt, ami magyar focinak lehet(ett) nevezni.

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!