Thomas Müller társaságában, egy a Bayern München elleni találkozón.

Magyar bajnoki címet ünnepelhetett az ETO csapatával, illetve Szuperkupa győztes lett. Sokakt meglepett viszont, hogy mindössze 33 évesen felhagyott az aktív labdarúgással. Karrierjéről, illetve jelenlegi helyzetéről mesélt Völgyi Dániel.

-Nagyon eltűntél az elmúlt időben a fókuszból . Tudatosan tetted mindezt, vagy körülmények alakították így?
Dániel: Szándékosan tűntem el, hiszen az utóbbi 1-1,5 évben olyan dolgok történtek velem ami után nem is nagyon akartam mutatkozni. Életem legnehezebb 2 éve volt, menyasszonyommal elváltak az útjaink akivel nagy terveink voltak, valamint bátyám elvesztését is fel kellett dolgozzam ami már önmagában is óriási trauma. Ráadásul úgy, hogy abbahagytam a futballt  így nem is nagyon akartam „szerepelni” és jobbnak láttam, ha a háttérbe vonulok. Családom, közeli barátaim támogatása nagyon sokat jelentett, mind az elmúlt időben, mind gyerekkoromtól kezdve karrierem egészén. Nélkülük biztos nem jutottam volna el idáig.

-Ezek szerint akkor vége a pályafutásodnak?
Dániel: Mondhatjuk úgy, hogy igen. A professzionális futballt már 1 éve, a Soroksár volt az utolsó profi csapatom. Sokat gondolkodtam, mégiscsak egy közel 18 éven keresztül épített munkából kellett kiszálljak, de úgy éreztem hogy testileg és szellemileg is elfáradtam. A testem az elmúlt években jelzett, hogy nekem eddig tartott.
Már 28-29 évesen elgondolkodtam hogy meddig tervezhetem. Én akkor úgy éreztem hogy 35-36 éves koromig kihúzom, sajnos nem jutottam odáig. Nagyon nehéz döntés volt, viszont tudtam, hogy ezt a döntést mindenkinek egyszer meg kell hoznia. Hiszen hiába vagyok ott fejben, játéktudásban  még úgy érzem hogy az élvonalban , ha nincs mellé kellő fizikai erőnlét akkor hiába.  Nagyon rossz érzés olyan szempontból leülni megnézni egy hazai meccset, hogy tudom, még lehet ott lehetnék én is.

-Mivel töltöd így a hétköznapjait?
Dániel: 6-7 hónapja lejárok egy BLASZ I.-es csapathoz, ott focizik Józsi Gyuri barátom is . Szerették volna, hogy oda menjek, és egy kicsit segíteni. Akkor még úgy voltam vele, hogy nem nagyon szerettem volna.  Viszont felajánlottak egy edzői állást, hogy foglalkozhatnék gyerekekkel. Mivel előtte 1 évvel csináltam meg az ehhez szükséges képzést, úgy voltam vele, hogy próba szerencse alapon vágjunk bele.  Az u16-os csapattal  dolgozom, illetve egyéni képzéseket vállalok mellette. Emellett még a Pest megyei II. osztály Déli-csoportjában szereplő Ráckeve csapatában játszom, ahova Kenő(Kenesei Krisztián) barátom invitált meg. Ide különösen nagy örömmel mentem , mivel szeretek mozogni, focizni a mai napig ezért nagyszerű kikapcsolódás.

-Miként tekintesz vissza pályafutására?
Dániel: Ha teljese őszinte akarok lenni, belülről úgy érzem, hogy sokkal több lehetett volna benne. Ezt én is tudom, de a szakemberek visszaigazolásaitól is ez jött át.  Nem értik, miért nem tudta például válogatott lenni. Ha összességében nézzük, akkor úgy gondolom, megálltam az aranyközépúton. Lehetett volna nyilván még jobb, de így se sincs annyira okom panaszra. Annak örülök, hogy elmondhatom magamról, hogy itthon szinte mindent sikerült elérjek. Teszem hozzá, stabil játékosként , nem pedig mint kiegészítőember.

-Nyilván mindenki életében vannak meghatározó pontok, nálad mik voltak ezek amiket úgy tudnál említeni, hogy neves pont a karriered során?
Dániel: Nyilván a sikerek legjobban az ETO-hoz kötnek. Szeged szülötte vagyok, de Győr a második otthonom, rengeteget kaptam a régi ETO-tól . Szeretetvárosom lett, rengeteg barátot szereztem . Nyilván egy 30 év utáni bajnoki cím az egyik legnagyobb dolog amit ki kell emelni. Nem vagyok a tetoválás híve, de ez helyet kapott az alkaromon. Az hogy az utolsó meccsen én rúgtam a bajnoki címet eldöntő gólt, még inkább büszkévé tesz, de ez csapat nélkül nem ment volna. A bajnoki cím mellett a számos dobogó, illetve Szuperkupa győzelem emelhető ki . Azokban az években a hazai játékosállomány egyik, hanem legjobb balhátvédje voltam . 2x választottak az év balbekkjének, amire rendkívül büszke vagyok. Akit azokból az évekből ki tudnék emelni az a Ferencváros akkori balhátvédje Cristian Ramirez , illetve magyar játékosok közül talán Korhut Mihály volt. Ezért is olyan nagy szívfájdalmam a válogatottság.

Fotó tőle Künsztler Laci 1 Völgyi Dani

A Győri ETO 30 év után ért fel újra a csúcsra, és lett bajnok, illetve Szuperkupa győztes Völgyi Dániel közbenjárásával. 

A külföldi karrierem miatt van még hiányérzetem. Ezekkel peches voltam, vagy idő előtt kötöttem szerződést, vagy sérülést szenvedtem . Volt pár megkeresésem, akár egy orosz, akár koreai, vagy éppen horvát bajnokságból, de sajnos mint látszik nem lett egyikből se semmi . Úgy gondolom, hogy ha ezek közül az egyik összejött volna, sokkal profibban álltam volna dolgokhoz.
A futballhoz nem csak tudás , hanem szerencse is kell.  Sok hibát elkövettem, és több dolog van, amit máshogy tennék mai fejjel. Nyilván én is eljártam szórakozni, viszont soha életemben nem volt példa erre meccs előtt. Hiába írtak ilyesmiről!  De mostani fejjel, nem biztos, hogy elmennék meccs után.
Az viszont mellettem szól, hogy ha nem voltam sérült, vagy eltiltott akkor játszottam rendszeresen . Ami azt mutatja, hogy talán mégis érthettem valamit ehhez a játékhoz.

-Ennyire mély nyomot hagyott , hogy nem számítottak rád a válogatottban? Mit gondolsz mi lehetett az oka?
Dániel: Saját magamat hibáztatom elsősorban ,hogy nem lehettem többet a nemzeti csapatban .
Egervári Sanyibá alatt (ezúton is jobbulást kívánok neki) hiába voltunk jóba a mesterrel , valahol én is döbbenten néztem ,hogy miért nem tudtam ott lenni. Míg Pintér Attilánál, ( itt megjegyzem, hogy hiába kezdődött nehezen a kettőnk viszonya, ma már nagyszerű kapcsolatban vagyunk….) mégis kerettag lehettem . Úgy, hogy a mai válogatottban ez egy mekkora hiányposzt bánom, hogy nem vagyok egy 5 évvel fiatalabb. A jelenlegi mezőnybe  se látok nagyon olyan játékost, aki határozottan be tudná tölteni azt a posztot.  Az fájt a legjobban, hogy hiába nyújtottam olyan teljesítményt, amilyet csak lehetett. Nem kaptam még csak egy edzőmérkőzésen se lehetőséget. Ha ott egyszer bemutatkozhattam volna, de nem tudok vele élni, felteszem a kezem, hogy „közönöm szépen elismerem nem vagyok elég”. Pláne, amikor a legjobb szezonjaim egyikében 6 gól 15 gólpassz volt a mérlegem. Kitudja, lehet ha megkaptam volna a lehetőséget én is jobban gondolkodtam volna, viszont alapjaiban  kellett volna a futballra gondolnom.

-Az interjúra való felkészüléskor olvastam , hogy szívesen dolgoznál a labdarúgásban. Ez még mindig tervbe van? Vagy esetleg más irányba is kacsintgatsz? 
Dániel: Szeretném az A,B licenszt megcsinálni , de még erősen gondolkodom rajta. Az aktív labdarúgás utáni egyik legnagyobb lehetőséggel találkoztam, beleértve a labdarúgást is, de egyenlőre erről nem szeretnék többet mondani.
Megmondom őszintén nem gondoltam volna, mikor megcsináltam a C licenszes edzőit, hogy gyerekkel fogok dolgozni. Viszont azt érzem , hogy van hozzá affinitásom, és szeretem is csinálni . Nyilván nem kiemelt akadémiánál vagyok, így a lurkók képessége is más ,viszont valahol el kell kezdeni. Megpróbálom megjobb balhátvéd tudásom átadni a fiataloknak , az egyéni képzésen is, bízva benne, hogy előrébb tudnak vele jutni később.  Azonban, nem tudom azt mondani, hogy leszek-e felnőttcsapatnál edző,  majd az idő eldönti. Az biztos, hogy a papír mellett a játékosmúlt is sokat számít , illetve hogy az embernek milyen kapcsolatai vannak.  

Számodra fontos városokban(Győr, Szeged) el tudod a jövőd képzelni?  
Dániel: Ezen már mint játékos, mind edző elgondolkodtam, a Győr és a Szeged esetén is.  
2017-ben érkeztem vissza, és 1,5 évet így is  lehúztam a mostani Győri vezetéssel . De hamar rájöttem, hogy ez nem az „én Győröm” volt. Mikor visszatértünk Koltai Tomival, be lett harangozva, hogy bajnokcsapatból térnek vissza játékosok. A terv az volt hogy befejezem ott, és edző leszek, mégiscsak 9 évet húztam le itt.  Számomra az Győri ETO 2015 előttig volt, ezzel már nem igazán tudok azonosulni. Ha úgy nézzük, jelenleg nekem is ott kellene legyek. Akár utánpótlásedző, akár más szerepkörben az együttesnél, mert életem egyik legfontosabb része, és nagyon sokat kaptam annó’. De mint kiderült az élet a legnagyobb rendező, és másképp alakultak a dolgok. A 19/20-as szezonra  jobbnak láttam távozni, és a Lipcsei Péter által felvázolt tervek miatt kerültem végül Soroksárra. Szegednél is volt szó róla, hogy, Hrepka Ádival , Laczkó Zsoltival visszavisznek mint szegedieket.  De végül úgy alakult, hogy nem akartak ránk számítani. Lehet nem láttak már bennünk annyit.
Nagyon bízok benne, hogy egyszer lesz még nagy a Győr, és a Szeged is. Hiányzik a stabilitás mind a két csapatnál, mind háttér mind játékosterén. Ott kell legyenek! Szurkolok is nekik, hogy minél előbb sikerüljön.

A 2012/13-as szezon győri szemmel: https://www.youtube.com/watch?v=AXKojTj12MQ

Van véleménye a cikkről? 
Ossza meg velünk!
További tartalmakért kövesse a Semleges Térfél YouTube csatornáját, illetve a Ladislav bemutatja oldalt fb.-on!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!