Kupagyőzelmet, bajnoki ezüstöt, és bronzérmet ért el a PMFC csapatával, az egykori csapatkapitány Megyeri Károly.
Miként látja a csapat jelen, és jövő képét, illetve, hogy emlékszik vissza az immáron 31 éve lejátszott döntőre, azt a kiváló középpályás meséli el.

-Idén 6. éve, hogy a PMFC-t kizárták az élvonalból. Mint volt játékos, milyen emlékeket hoz elő?
Megyeri: Mi ezt az érzést nagyon nehezen tudtuk felfogni. Az biztos, hogy ez minden pécsi drukker életében egy nagy törés volt. Kint voltam azon a szörnyű találkozón. Nem is értettem, hogy ezt az egész temetést miként lehetett megcsinálni. Nem szabadott volna megengedni.  A pécsi labdarúgás megcsúfolása volt ez az egész.

-Sikerült kilábalni a gödörből?
Megyeri: Nehezen, de úgy néz ki igen. Nyilván külön kell választani a fiatalokat, meg a felnőttet. Az utánpótlás ugyanis továbbra is maradt az élvonalban. Még ha nem is könnyen, de sikerült. Mivel sokáig még az NB3-as indulás is bizonytalan volt,  (A csapat a megye1-es bajnokságba tudott csak indulni- a szerk.) ezért azon a nyáron az utánpótlásból is kb. 40-50 játékos távozott. Rengetegen pesti csapatokhoz, akadémiákhoz  kerültek.
Nyilván az, hogy nem egyből tudtak feljutni az NB2-be, tovább feszítette az idegeket.
Az biztos, azzal, hogy a felnőtt csapat is fellépett a másodosztályba megnőtt a csapat presztízse is

-Miben kell még, a PMFC-nek fejlődnie?
Megyeri: Az infrastrukturális helyzet egyelőre még jócskán le van maradva minden téren az NB2 átlaghoz képest. Pécs mindig kimaradt mindenből, soha se tudtak előnyt kovácsolni az aktuális politikai helyzetből. Hiába voltak már meg korábban a tervek, egyszerűen nem jött össze semmi. Ráadásul mivel a PEAC-é a mostani pálya, így szinte, mint megtűrt személy a csapat.
Ezek után az biztos, hogy ha egyszer elkészül az új stadion mindenki örömmel fogja fogadni. Hiszen jelenleg méltatlanok a körülmények a PMFC múltjához.
Minket nyilván a régi pályához fog kötni minden emlék, de az újat meg a jót könnyű megszokni.

-A vezetőség 3 éves tervben gondolkozik. Mennyire látja ezt követhető útnak?
Megyeri: Ne szálljunk el az eredményektől, az idei szereplés elvárásokon felüli. Az már szezon elején biztos volt, hogy a Debrecen és a Vasas felfelé lógott ki az NB2-ből, mind tulajdonosi, mind anyagi tekintetben. Ebben kell még sokat fejlődnie a csapatnak. Ha sikerül egyben tartani a csapatot, és találni egy befektetőt/ tulajdonost, aki le tudja venni a város válláról a terhet akkor beszélhetünk szintlépésről. Viszont jelen pillanatban nincs ilyen kör, szóval ez az egyik első cél.

-A csapat előszeretettel épített helyi labdarúgókra, mennyire könnyű követni egy ilyen HOME-hero modellt?
Megyeri: Régebbem is már, a megyéből került be sok játékos, ezért Baranya csapatának is hívták. Szerencsére ez a szokás nem változott az évek során sem. Egy fiatal számára mindig nagy élmény volt egy Gera, Dárdai, Dibusz, Márkvárt után a pályára lépni. Nem lesz könnyű egyben tartani a csapatot, pláne a jó szereplés okán. Itt a vezetőségen fog múlni sok minden, hiszen, ha ők kitartanak és olyan koncepciót tudnak felvázolni a játékosok számára, ami miatt esetleg megéri maradni (nyilván az anyagi lehetőségek mellett) akkor teszik jól.

-31 év távlatából mekkora siker az önök Magyar Kupa győzelme?
Megyeri: Akkor nem is nagyon tudtuk felfogni, milyen történelmi tettet hajtottunk végre. Azokban az években összejött egy ezüstérem meg egy bronzérem is, valamint egy kupadöntő, amit sajnos elbuktunk.


PMFC ezüst


Ha csak azt nézzük, hogy most hol tart a csapat, még inkább felértékelődik. Számunkra ennyi idő után is nagy siker. Reméljük a csapatnál is mindenki átérzi mit jelent a PMFC csapatában szerepelni, és sikereket fognak elérni a jövőben.

-A vezetőedzőről nem beszéltünk még, pedig nem kis szerepe van a feljutásban. Hogy látja az ő munkásságát?
Megyeri: Laci merőben mást akar játszatni, mint amit még annó’ pécsi stílusnak hívtunk. Bódog Tamás mellől hozta kollégája stílusát.  Nagyon szimpatikus, karakteres edző, épít a fiatalokra. Ami a játékot illeti, sok labdaszerzést próbálnak végrehajtani az ellenfél térfelén. Vagy felívelik a hórihorgas centerekre, aki megtartja, lecsúsztatja. Előbbit agresszív letámadással teszik, egyedül a rutintalanság érezhető a befejezéseknél. Nincs viszont kifejezett labdakihozatal, támadásfelépítés. Mi Garami mesterrel kontrákra építettünk. Hozzám ez közelebb áll, de nyilván ez cél futball. Az NB1-ben valószínűleg más lenne a helyzet.  Nyilván mást hoznak az idők, alkalmazkodni kell.

-Az elmúlt években jó pár pécsi kötődésű edző tette le névjegyét országszerte, ám a megítélés mégis vegyes.
Megyeri: Nem véletlenül került ki Pécsről ennyi minőségi edző. Garami Józsi bácsi személye sokat adott ennek. Az edzői szakma sokrétű. Kell pedagógia, emberi tulajdonságok, szakmai hozzáértés, valamiféle játékosmúlt, és nem kevés alázat...
Tamás esetében a szakmai biztos, hogy rendben van. Az elején minden nagyon jól indult, majd később romlott a viszony a csapattal.
Márton Gabinak is sikerült letenni az asztalra szakmai múltat. Soha se volt jó kapcsolta a médiával, és a játékvezetőkkel. A pécsi szurkolók a mai napig szeretik, de szerintem az zalaegerszegiek is szép emlékeket őriznek róla.
A mai labdarúgásban folyamatosan változnak a körülmények. Ha csak az elsőosztályt nézzük, hány edzőcsere volt. Nagy az eredménykényszer. Ha nem jön az eredmény azonnal váltanak.
A labdarúgás egy nagy üzlet, ha ennek az üzletnek nem tudsz kellő részese lenni. Onnantól kikerülsz a pikszisből. Ha esetleg egy rossz széria jön, onnantól soha se lehet tudni, hogy mit hoz a holnap.

-Bódog példáján után felvetődik a kérdés, megengedheti-e egy játékos, hogy ellentmondjon edzőjének?

Megyeri: Mint volt játékos, az edző azért van, hogy elfogadd. Nyilván van, akivel jobban, van, akivel kevésbé jobban szeret az ember dolgozni. Ellenben, ha az edzője ellen dolgozik, akkor mind magával mind a csapatával is kiszúr. Ha valaki a saját zsebe ellensége, az ott már nagy butaság. Hiszen nem kevés prémiumot adnak egy győzelem után. Ami az itthoni edzőket illeti nagyon nehéz egy csapategységet létrehozni, és fenntartani a mai világban.  Az edzőkeringőbe bele kell valahogy csöppenni, aztán egyszer majd csak szólnak.

-Hogy látja az NB1 12 fős mezőnyét?

Megyeri: A 12 csapatos bajnokság kifejezetten jót tett a focinak. Izgalmas a bajnokság, és talán a meccsek zöme is élvezhetőbb.  Régebben volt probléma 16 csapatnál inkább a semmilyen középmezőny. Több a minőségi légiós. Nyilván nem az Újpest példájára gondolok, akik kiállnak 10 légióssal a kezdőben, és a kispadon is ők ücsörögnek. Nyilván jobban örülne az ember, ha egy PMFC, Győr, Haladás, Nyíregyháza lenne az elsőosztályban, nem pedig Kisvárda, Mezőkövesd, Felcsút trió. Egy alsó-felsőház még élvezetesebb lenne, de ez már az én véleményem.

-Mit jelent a PMFC a szurkolóknak, önnek?
Megyeri: Mivel megalakulása a különböző helyi szervezetek összeállásából készült, a PMFC mindig a városé volt. Emiatt kialakult egységként a városlakók, és környékbeli szurkolók is előszeretettel gondoskodtak a teltházas találkozókról.
Bennünk volt játékosokban, örökre Munkás szív dobog! Az oroszlánbarlang (PMFC stadion) mindenki számára nehéz falat volt. Mi soha se féltünk semmilyen nagy csapattól, és úgy érzem méltók voltunk a címerhez.  
Az külön öröm volt, hogy a Stuttgart, Manchester, Grasshoppers, Feyenord és hasonló nagy nevű csapatot tudtunk idehozni, amik mind nekünk mind a szurkolóknak óriási élményt adtak.


lajos tamás

Saját pályafutását tekintve, mit tart a legszebb emléknek?
Megyeri: Rengeteg van, de ha egyet kellene kiemelni az a kupagyőzelem Tatabányán!
Csapatkapitányként én vehettem át a kupát, óriási élmény volt.
Ami a hazautat illeti, hosszú út volt, szinte mindenhol megálltunk ünnepelni.  Útközben végig énekeltünk, ahogy azt egy győztesnek kell. Garami mesterről mindenki tudja, hogy mennyire szigorú, ám itt nem szólt semmit. A Széchenyi téren állt be a busz, és a Mecsek cukrászdába mentünk be, összetoltak egy sor asztalt. Leraktuk a kupát, majd a mester szólt, hogy az első kört ő állja, és mindenki azt iszik, amit akar. Nagyon nagy szó és megtiszteltetés volt. Mondanom se kell, mindenki pezsgőzött, meg ment a whisky-Cola.

Az akkor még PMSC néven futó együttes 1990-ben 2:0-ra múlta felül a Honvéd együttesést a Tatabányán rendezett mérkőzésen, ezzel elhódítva a Magyar Kupa trófeáját. A videó a szövegre kattintva elérhető!

 

Van emléke, véleménye a cikkről?
Ossza meg velünk!
További tartalmakért kövesse az ST Youtube csatornáját.

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!