Tegnap az Újpest-Fehérvár találkozót rendezték meg elsőként a Magyar Kupa 9. fordulójában. A meccs igazodott a hely szelleméhez, nekem egyetlen szó ugrott be: cölibátus! A két csapat ugyanis kínosan ügyelt a játéktól való önmegtartóztatásra. Tudnának ők, csak mintha nem akartak volna… Erről ennyit, nem is érdekes, annál inkább a meccs utáni nyilatkozatok!
Ezek olyanok, mintha játék helyett tették volna meg őket; a három, címben említett nyilatkozó mintha a Holdról jött volna, olyanokat mondott.
Zsótér szóvá tette, hogy Vignjevic kiabált velük az öltözőben. Ez a fajta „szegény kisgyermek panaszai” jellegű nyilatkozat egyszerűen nem értelmezhető egy olyan játékos szájából, aki több mint 150 élvonalbeli bajnokin lépett pályára, valamint az utánpótlás válogatottakban is rendszeres játéklehetőséget kapott. Talán még soha nem fordult elő vele, hogy egy rémes játékra edzője ilyen módon reagált volna??? Doni! Halló, itt a Föld, jelentkezz!
Vignjevic is adott egy kis beszédtémát, hiszen ő – aki híresen érzéketlen – csak annyival kommentálta Zsótér szavait, hogy játékosa túl sokat beszél… És tényleg, belső információk szerint az edző kommunikációja kimerül a kinyilatkoztatás-szerű közlésekben, játékosait csak olyan eszköznek tekinti, akik (sőt, amik!) csak saját ambíciói eléréséért vannak! Pedagógiai palettája ék egyszerűségű: teher alatt nő a pálma! A teher ebben az esetben lelki terrort jelent (szintén nem magam találtam ki!), így az ő szájából hallani, hogy félnek a játékosai, minimum disszonáns! Emlékezetes jelenet: Zsótér 25-ről elereszt egy bombát (ki ha nem ő???), a labda centikkel a hosszú felső mellett kaput téveszt, a játékos pedig szégyenében alig-alig mer kinézni edzőjére, mert nem tudja, hogy most éppen milyen szidalom következik… Nebojsa! ’Pot kivánok! Emberekkel, nem gépekkel dolgozol!
ÉS végül Carillo az, aki témát adott. Igen udvariasan, de végső soron bocsánatkérésre szólította fel a játékvezetőket, mert nem adtak meg egy szerinte szabályos gólt. Megjegyzem; jó lesz már végre gólvonal-technológia, meg videóbíró, mert az ilyen eseteket minden kétséget kizáróan le lehet zárni. De vissza a Fehérvár tréneréhez! Kedves Joan, Ön ugye dolgozott már Magyarországon? Ugye-ugye… Soha nem volt, és – jelen állás szerint – nem is lesz olyan, hogy bármelyik bíró is elnézést kérjen! Ha mégis, az valószínűleg onnantól többet nem vezet, maximum áramot, mert munkaadója páros lábbal helyezi Föld körüli röppályára!
Rómában a „Kenyeret és cirkuszt” volt a jelszó, úgy tűnik nálunk elég ez utóbbi. Kár, mert különben akár még a két csapatról, küzdelemről, azaz a meccsről is írhattam volna… De ez a cikk nem a két csapatról, és nem is az idézettekről szereplőkról szólt!
