… ha felhőtlenül örülhetnék focistáink sikereinek!
… ha nem kellene (mert kell, különben engem mérgez) újabb cikket írni, hogy ez így nem jó!
… ha nem lenne kérdés, mire ez a sok pénz?
… ha nem lenne olyan érzésem, hogy a foci nem is a fociról szól!
… ha nem nézne a többség csodabogárnak, mert a magyar focinak szurkolok!
… ha nem enne a sárga irigység, amikor más nemzetek sikerét látom!
… ha nem lenne természetes, hogy teljesítmény nélkül is óriásit lehet szakítani!
… ha a stadion a szurkolóké lenne!
… ha a foci nem lenne egyenlő egy kisváltságos kisebbség belügye!
És még azt is szeretném…
… ha azért tévedne a bíró, mert mindenki hibázik, aki dolgozik!
… ha egy klub ezért lenne bajban, mert top-bajnokságokból jelentkezők viszik el a tehetségeit!
… ha megint mi lennénk a jó példa!
… ha hallgatna valaki arra, aki még ért hozzá!
… ha a szövetség tényleg a fociért (és nem magáért…) lenne!
És még nagyon sok mindent szeretnék a focitól, ami nincs… Az élet szerencsekereke a nyertesek közé sorsolt, mégis frusztrált vagyok. Miért? Mert sok mindent szeretnék a mi magyar focinktól.
Nem vagyok egyedül…
