A hétvégén teljes fordulót játszottak az Nb1-ben. Ez sem volt egyszerű, mert pályaválasztói jog-csere kellett hozzá, de ez nem zavarhatta a nyilatkozókat… A cím-béli kérdésre pedig nem tudjuk a választ, ehhez nézzük meg, hogy mit mondtak a trénerek!

 

A nyilatkozatokból a fontosabb elemeket vettük ki, de igyekeztünk azokat megtartani (vagy véleményünkben feltüntetni) eredeti kontextusukban.

Ferencváros–MOL Fehérvár FC 1-0

Szerhij Rebrov:

Abszolút ezt a magabiztosságot vártam a játékosoktól, mondtam is nekik, hogy ha elveszítjük a labdát, azonnal nyomás alá kell helyezni a Fehérvárt. Nem hagytuk őket játszani. A meccs után azt mondtam a játékosoknak, hogy élvezettel játszottak ma, a szurkolók is hasonlót várnak el tőlünk.”

Joan Carrillo:

„Tudom, hogy a játék fizikai elemeiben jobb a Ferencváros jelen pillanatban. Láttam ezt a kispadról is, éppen ezért más stílusú játékot akarok játszatni a csapatommal, mint a Fradi. A labdát járatva szeretnénk támadásokat építeni és játszani a futballt, de amikor annyi technikai hiba van, mint ma, akkor ez nem sikerülhet magasabb szinten.”

Rebrov – mint jó szaki – hideg fejjel értékel, de nem felejti el, hogy mások (szurkolók, játékosok) nem feltétlenül olyan jégszívűek, mint ő. Korrekt nyilatkozat. 

Carillo sem kamuzott, de azért szépen csomagolt üzenetet küldött sportigazgatójának, Kovács Zoltánnak; a keret ebben a formában nem alkalmas a Carillo-féle játékra… Igen, ez így lehet, legalábbis kívülről így látszik.

 

Debreceni VSC–Mezőkövesd 1-3

Vitelki Zoltán:

„Jól Kezdtük a mérkőzést, megvolt a lehetőségünk a gólszerzésre, próbáltunk úgy játszani, ahogy azt elterveztük. Kaptunk most egy pofont, mennünk kell tovább, tenni a dolgunkat. Pozitívum, hogy a játékosok mentek végig, a szépítés megvolt, de ma csak ennyi volt a csapatban.”

Kuttor Attila:

„Az előző mérkőzéseken is nagyon jó teljesítményt nyújtottunk, csak ez nem jött ki számszerűségében. Minden mérkőzésen a saját játékunkat szeretnénk előtérbe helyezni, ráerőltetni akaratunkat az ellenfélre, ez ma sikerült.”

Mindkét edzői nyilatkozatban benne van (Kuttornál sokkal kevésbé), hogy ezen a meccsen a Debrecen mezőnyben jobba volt, de a Kövesd mégis sikerrel járt. És még egy; a Debrecen fullgázon sem képes most győzni a kissé döcögős motorral hajtott Kövesd ellen. A kereteket elnézve az nem edzői hiba, így nyilatkozataikra nem lehet rossz szót szólni.

 

ZTE FC–Újpest FC 2-1

Márton Gábor:

„Ezt a meccset nem én, hanem a csapat nyerte meg, aminek örülünk, hiszen nagyon fontos volt ez a mérkőzés számunkra. Akaratban felülmúltuk ellenfelünket, és a mellett, hogy most az eredményesség az elsődleges, időnként kifejezetten szépen is játszottunk.”

Nebojsa Vignjevic:

„Hiába próbálkoztunk, nem jött a gól és a játék sem tükrözte azt az elszántságot, amire szükség lett volna. Nem vagyunk könnyű szituációban, de nem ez az első ilyen alkalom, amióta Újpesten dolgozom.”

Márton Gábor okosan, és reálisan értékelt. Reális, mert most vette át a csapatot, az idő rövidsége miatt pedig ez még nem az a csapat, amit egy az egyben lehozza azt, amit elvár játékosaitól. Okos, mert pontosan tudja, hogy a pozitív ösztönzés jobb hatással van, mint a „korbács”.

Vignjevic paneleket puffogtat megint, de jól látja, hogy nem volt megfelelő motiváció a pályán egy győzelemhez. Arról most sem beszélt, hogy a motivációs kérdések felelőse is ő (illetve stábja), és talán nem ismeri a magyar mondást, hogy „addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik… Ennyit arról, hogy volt már ilyen alkalom.

 

Kaposvár–Honvéd 0-1

Disztl László:

„Nem igazolódott be a mondás, hogy aki sokat tesz a sikerért, annak szerencséje is van. Mi sokat tettünk, mégsem volt szerencsénk és pont nélkül maradtunk.”

Giuseppe Sannino:

„Nehéz pályán játszottunk, és a Kaposvár sem volt könnyű ellenfél, hiszen az utolsó helyezett csapatok ellen mindig nagyon nehéz, ők mindent megtesznek azért, hogy bennmaradjanak. Szép meccsen vagyunk túl, elégedetten távozunk.”

Disztl László nincs egyszerű helyzetben, mert ugyan ő nyilatkozik, de a tényleges szakmai vezetés nem az övé. Ezzel együtt is látni kell a nyilatkozata mögött, hogy nem a szerencséről, hanem a keret minőségéről van szó, amikor a sikertelenség okát kutatjuk. De! Érthető, ha nem dorongolja le játékosait, akik – adott tehetségük, képességük mellett – tényleg mindent megtettek.

Sannino mondatai rávilágítanak, hogy a szépség is egy relatív fogalom, és arra, hogy mi az ő játékról alkotott képe. Nála a meccs egy háború, ami élet-halál kérdése, és ha minden játékosa vérét ontja, akkor az már szép is. Nincs ezzel baj, kicsit testidegen is a magyar fociban, de hatékony, így nincs miért megróni őt.

 

Felcsút -Kisvárda 3-1:

Hornyák Zsolt:

„Nagyon örülök annak, hogy a csapat aktív és élvezték a játékot. Érzem azt, hogy a csapat összerázódott, az új játékosok jól érzik magukat, beilleszkedtek. A csapatmunkának köszönhetően nyertünk, így tudom elképzelni a továbbiakban is a küzdést a bajnokságban az első helyekért.”

Bódog Tamás:

„A csapat hajtott, küzdött, megtett mindent, de a kiállítás után – ami nem tudom, hogy az volt-e – nehezebb volt a helyzetünk. Megpróbáltunk mindent a második félidőben és emelt fővel hagyjuk el a stadiont, bár a vereség az soha nem szép.”

Hornyák Zsolt mintha totális ellentéte lenne Sanninonak. És az is! Neki ugyanis az is fontos, hogy játékosai élvezzék a meccset, mert hite szerint csak akkor tudják igazi tudásukat a pályára vinni. Szimpatikus filozófia!

Bódog Tamás szerződésén még meg sem száradt a tinta, így sokat nem is tudott mondani, de még így is látszik, hogy fontos számára az „emelt fő”! A németes mentalitás sokat hozzátehet a honi foci színes palettájához, reméljük, ezúttal megfuthatja csapatával azt a pályát, amit megálmodott.

 

DVTK–Paksi FC 2-0

Feczkó Tamás:

„Nem volt olyan egyszerű, ahogy az utolsó tíz percben a játék képe mutatta. Örülök neki, hogy az ilyen találkozókon, amikor mi vagyunk az esélyesek, nem remeg meg a fiúk lába, hanem be tudjuk húzni a három pontot.”

Osztermájer Gábor:

„Elpackáztuk a helyzeteket, mert nem lőttük el, inkább továbbjátszottuk a labdát. Letesztelhettük volna a másik kapust, de ami kapura ment, az gyenge lövés volt. Racionálisabban kell befejezni a támadásokat.”

A két edző nyilatkozatából úgy tűnik, hogy ez a meccs egy bátorság próba volt, amit a Diósgyőr nyert meg. Mert míg náluk „nem remeg meg a fiúk lába”, addig a paksiaknál „nem lőttük el, inkább továbbjátszottuk a labdát”.

A végére maradt a cím-béli kérdésre a válasz. Ezúttal egyik edző sem nézte hülyének a tévéseket, na meg a nézőket, olvasókat! Vignjevic mintha vakon lenne, az frissen kinevezett edzőktől még korai lenne nagy dolgokat várni, de alapvetően reális értékeléseket hallottunk – vagy legalábbis a nyilatkozatok eléggé rímeltek egymásra ahhoz, hogy elhiggyük, ugyanazt a meccset nézte a két edző! Sok kritikával illetjük az edzőket, de most sem rejtettük véka alá véleményünket, amikor bizony azt kell mondjuk, ez így már egész jó volt!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!