A 2019/20-as bajnokság igen korán kezdte a tavaszt, és – ahogy ez lenni szokott… - mára a tavalyi edzők közül alig-alig maradtak állva. Nyolc klubnál ma már más edző dolgozik, mint egy évvel ezelőtt. Új arcok jelentek meg, és mintha az edző-keringő átalakulóban lenne.

 

Olyan nevek estek ki a pixisből, mint Pintér Attila, Horváth Ferenc, akik ugyan nem kifejezeten korosak, de egy olyan kor (és kör) képviselői, ami mára jelentősen leértékelődött. Az persze nagy kérdés, hogy a ma regnáló edzőkre mi vár ebben az értelemben, de mintha beindult volna valami. Nézzük meg, hogy kik azok, akik ma alkotják az Nb1 edzői mezőnyét:

őrség cikkbe

Vignjevic abszolút csúcstartó, és ha minden így megy tovább, még az is előfordulhat, hogy (sokak szerint szégyenszemre…) ő lesz az, aki az Újpest kispadján a legtöbb meccsen szerepelt, mint vezető edző. A tavasz nem megy, és úgy hírlik, hogy egy esetleges kupa-kieséssel véget érhet az immár több, mint hat éve tartó edzősködése a Megyeri úton.

Kaposváron hivatalosan ugyan Disztl László a vezető edző, de az érdemi munkát Waltner Róbert viszi. Ő az, aki az élvonalba juttatta a csapatot (talán idejekorán), és úgy néz ki, hogy a kiesésben is követi csapatát. Kaposvárról nem hallani olyan hangokat, hogy edző-váltás készülne, hiszen – úgy tűnik – tisztában vannak vele, hogy a keret minősége nem megfelelő ma még az Nb1-re.

Ma már Kuttor Attila is régi motorosnak számít ebben a mezőnyben, csapata jó helyzetben van, talán sokakat meg is lepett, hogy milyen hatékonyan gyűjtögetik a pontokat. Ugyanakkor el kell mondani, hogy a mögöttes anyagi háttérrel jó építkezik a stáb, fokozatosan építették fel a mai, meglepően jó csapatot.

Rebrov személye megosztotta még a Fradi tábort is, de mára elcsendesedtek a kritikus hangok, hiszen a bajnokság, az európai kupaszereplés is gyorsan összejött az ukrán mesternek. Talán az adhat egy kis elégedetlenségre okot az Üllői úton, hogy miért kellett a német előddel olyan sokáig húzni az egyre reménytelenebbé váló játékkal előrukkoló csapatnak…

Sannino – bár nem fiatal már – de híresen temperamentumos, így viszonylag keveset meccsel… Legalábbis a pálya szélén, mert nála könnyen kivillan a piroslap. A korábbi, Rossi féle olaszos stílust komolyan kimaxolta, amolyan oldschool formát adott neki. Nála a szépséget a küzdelem adja, ami ugyan sokak számára nézhetetlen, ugyanakkor kétségkívül sikeres.

Felcsúton Hornyák Zsolt érkezésével mintha kissé kiegyenesedett volna az utóbbi években mindig komoly kerettel rendelkező klub öltözője. Elég látványos belépőt produkált, de azóta mintha kicsit vesztett volna a támadójáték iránti elkötelezettségéből, csapata pedig durvább a pályán, mint hogy az szimpatikus legyen…

Feczkó Tamás diósgyőri pályafutása kezdetén elővette a régi jó receptet (de nem valami avitt stílust!) és előbb megtanította védekezni csapatát, majd tavasszal – miután talán sikerült végre meggyőznie a tulajdonost, hogy tegyen már bele egy kis pénzt a klubba… - immár a támadások oktatására is futja tőle. Az ő smart football-ja – ötvözve a hagyományosan harcos borsodi mentalitással – jó combot ad, de talán éppen a játékosok nem hiszik még el, hogy akár komolyabb célokat is elérhetnek. Van még mit tenni, de jó az irány!

Carillo mester visszatért Fehérvárra, de úgy tűnik, hogy nem pontosan azt találta, amire számított, vagy ha pontosan tudta, hogy mi várja, akkor sem számított rá, hogy a keret ilyen nehezen hajlítható. Mintha játékosai nem lennének hajlandók/képesek kimozdulni a korábbi, Nikolic féle játék komfortzónájából. Döcög a gépezet, nehezen alakul, így a bajnokság már valószínűleg elment, ezt az évet most türelemmel ki kell várni – ez biztos. És hogy mit hoz a jövő? Talán komolyabb keret-átalakítás kell majd a nyáron.

Osztermájer Gábor, mint ős-paksi most már nem csak beugróként viszi a csapatot két „nagy” edző között. Megérdemli az edzői pozíciót, ugyanakkor nincs irigylésre méltó helyzetben, mert mára a mintha kifulladt volna a korábban egész sikeres paksi stratégia. Mintha mára megfogyatkozott volna a korábban elég nagy merítési lehetőséget jelentő, kiöregedőben lévő hazai játékosok köre, a fiatalok pedig nem pótolják őket. A játék most klasszik Csertői jellegű, ami szintén meghaladottnak tűnik, így nehéz hetek várnak az atomvárosiakra.

Herczeg András nehéz örökségét vette át a télen Vitelki Zoltán. Nehéz volt, mert a csapat nagyon nem állt jól, és tendenciájában is nagyon rosszul szerepelt, és nehéz volt, mert „Bandi bá’” egy olyan local heroe, aki után nehezen fogadnak el bárkit is Debrecenben. Az eredmények azonban egész jól jöttek eddig, most úgy tűnik, hogy „Vitya” sikerrel veszi az akadályt, és – több diósgyőri beugrás után – végre helye lesz saját jogán az Nb1-ben. Új színt hozott ő is az élvonalba, meglátjuk mire lesz elég!

Ha új szín, akkor Bódog Tamás! Ő aztán a gegenpressing elkötelezett híveként olyan játékot mutathat be Kisvárdán, ami igazi unikum a mai mezőnyben. Nem lesz ez sem egy könnyű menet, mert a Kisvárda kerete, és eddigi játéka jóval távolabb van a gegenpressing-től, mint a Makó Jeruzsálem távolság… De – és ezt éppen Bódog mondta – gyorsan megtanítható egy-egy harcmodor, hát most élesben kell bizonyítania. Az meg egy másik kérdés, hogy ha csapata fejben tudja is, hogy mit kell csinálnia, vajon lábbal bírja majd?

Márton Gábor a Zeténél még igencsak friss érkező, a cikk írása idején mindössze kilenc napja regnál Zalában. Nemegyszerű a feladat; a kiesés elől menekülő csapat nem hibázhat a közvetlen riválisokkal szemben, az előbbre tartóktól pedig fel kell szedegetni pontokat, és egy-egy bravúr is kell talán. Ilyenkor nehéz dilemma előtt áll az edző: a saját stílusára alakítsa a csapatot (ami idő…), vagy inkább induljon ki abból, hogy – nem megzavarva a játékosokat – az eddigiektől kiindulva fogjon bele egy hibajavításba. Ez utóbbi gyorsabb, de egyáltalán nem biztos, hogy célravezető… Meglátjuk!

Nos, a körkép jól mutatja, hogy az új edzők színes palettát jelentenek, de nem tudni, hogy mi lesz a vége; belesimulnak a környezetbe, vagy meg tudják jeleníteni karakterüket a pályán? Sokat hallottuk már, hogy a környezet egyszerűen bedarálja azokat, akik egy kicsit is kilógnak a sorból, valami újat akarnak, vagy egész egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni a „minden a legnagyobb rendben” propagandát, amikor az egy kicsit sem igaz…

Lehetünk optimisták? Nem kell majd megint csalódnunk? Változik valami tényleg, vagy csak a nevek? Az a bizonyos üveggömb nem létezik, nincs ezekre a kérdésekre válasz, türelem meg már rég nincs… Sajnos azt már évtizedekkel korábban eljátszották, így most csak „a remény hal meg utoljára” alapon nézzük az eseményeket.

Pin It

Hozzászólások (1)

This comment was minimized by the moderator on the site

Fehérváron a fiatalítás lehet az egyetlen megoldás. A költégvrtés és a fizetések irreálisan magasak. Tele van a csapat túlfizetett magyar és külföldi alibizőkkel. Fel kell számolni a jugó futballrezervátumot és egy újabb, olcsóbb, fiatalabb...

Fehérváron a fiatalítás lehet az egyetlen megoldás. A költégvrtés és a fizetések irreálisan magasak. Tele van a csapat túlfizetett magyar és külföldi alibizőkkel. Fel kell számolni a jugó futballrezervátumot és egy újabb, olcsóbb, fiatalabb csapat építkezését kell, kéne elkezdeni. Az első csapatnál lévő fiatalokat szépen fel és be kell építeni: Zsóri, Szabó B., Tamás Olivér, Nyári stb..Rövid távon lehet, hogy visszaesés lesz, de hosszú távon ez az egyetlen járható út.

Read More
M.Gergő
Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!