Olvasói vélemény illetve meccsbeszámoló amit mástól is szívesen veszünk. Fradi Loki Fradista szemmel. Hasi beszámolója.

 

Tegnap 19:30 magasságában Pintér Csaba játékvezető útjára engedte a labdajátékot, és ezzel kezdetét vette a Ferencvárosi Torna Club és a Debreceni Vasutas Sport Club párharca a Groupama Aréna gyepszőnyegén. BalaganJoe munkássága a klubért, a magyar futball érdekében megkérdőjelezhetetlen, mégis úgy érzem vajmi kevés szó esik Magyarország legnagyobb szurkoló és néző közösségéről, (bizonyos okokból non persona grata az arénából-sajnálatosan-) pedig általában annyi nézőnk van (vagy akár több is) egy hazai mérkőzésen, mint amennyi az aktuális 5 hazai csapatnak összesen szokott lenni. Úgy érzem, az FTC, és a B-közép több szót, figyelmet igényel, így úgy érzem hiánypótló lesz a tegnapi élményeim, tapasztalataim, természetesen szigorúan szubjektív alapon, objektivitás igénye nélkül, némi csipkelődést is megengedve.

A párharcról és annak előéletéről: A cívisváros nekünk nem számít kifejezetten riválisnak, se közvetlen ellenfélnek. Voltak idők amikor felértékelődött a DVSC elleni párharc, (pl. 2011-12-es szezon) de akkor veretlenül nyerték a bajnokságot, mi meg Prukner tanár úr és Döme „kiváló” szakembersége alatt az igen „kiemelkedő” 11. helyet csíptük meg, pedig az akkori keret sem volt rémgyenge, (csak gyenge) és bőven jobb eredményt kellett volna akkor elérni. De tény, ami tény akkoriban egy Coulibaly és Kulcsár duó támadta meg Ottent, Grúzt, Csizmadiát, Balogot, míg tegnap egy Szécsi, Garba párosnak kellett valamit csinálni Blažič és Frimpong ellen. Az akkori keretekből ideát Somalia van még jelen, míg odaát Bódi és Ferenczi. Azóta sok víz lefolyt már a Dunán, és teljesen átfordultak a körülmények. A mai keretben, mifelénk található két debreceni nevelés, Szécsi Gergő (aki Szécsi Márk testvére), és Sigér Dávid, míg Leandro 3 és fél szezont töltött 200 km-el arrébb, míg odafelé 2 ferencvárosi nevelés található, Haris Attila, és Kundrák Norbert, míg Tőzsér Dániel 2 szezont töltött el nálunk. Kundrák Norbertről annyit illik elmondani, hogy bár talán kicsit szembeköpött minket azzal, hogy miután a múltkori párharcnál gólt szerzett ellenünk, nem fogta magát vissza a gólörömöt illetően, de talán kijavította magát azzal, hogy a mérkőzés utáni interjúban kerek perec kijelentette, hogy egy nap majd újra a Ferencváros keretében szeretne lenni. Míg előbbi tettét elítélem, utóbbit nagyon helyesnek találom, úgyhogy mutassa meg magát bátran, de természetesen ne ellenünk.

Előző fordulóban mind a kettő csapat kapott egy atyai pofont ellenfelétől, ami figyelmeztetés arra, hogy nagyobb kisiklás esetén mind a ketten bajba kerülhetnek. Az utóbbi 2 szezonban a hajdúsági brigád rendre megnehezítette a dolgunkat, nem számított könnyű ellenfélnek, elég csak belegondolni Koplárovics Béla, elnézést Zsóri Dániel művészi performanszára gondolni, ez a gól az országot-világot körbejárta, és egy fehérvári szerződés lett ennek a jutalma. Most éppen bejárja ugyanazt a karriert, mint Bódi, Sós és Varga József. Szerény véleményem szerint ugyanaz lesz a kérdés, mint máskor is, tehát vagy visszatér a kálvinista Rómába, vagy pedig Felcsútra teszi át a székhelyét, de annyit már tudunk, hogy a Lőrinc már csapatott vele egy képet, így ezt nem tartom lehetetlennek. Az előző közös párharcunk egy „elég könnyed” győzelmet hozott nekünk, azóta Vitelki rázza gatyába a csapatot, de mint külső szemlélő nem tűnik úgy, hogy óriási változást hozott volna a csapat életébe.

Már kapunyitás után 1-2 perccel beléptem az arénába, egyszerűen abból az okból, hogy imádok itt lenni, kezdem ugyanazt érezni az aréna felé, mint a régi szentély iránt. Befogadott, és én is őt. A forró tea után (ami csak névleg volt forró) nosza be a B-közép szektorába, az arcok továbbra is ismerősek, jó itt lenni. Akikkel beszéltem mind egyetértettek abban, hogy ugyanúgy kell jóvátenni a múlt heti bakit, mint ahogy a múlt évben a debreceni fiaskót, azaz erődemonstrációt végrehajtva szedjük szét úgy az ellenfelet, mint ahogy azt a múlt márciusban megtettük a Diósgyőr ellen. Ettől függetlenül a többség optimista volt, és rendületlenül hitt is ebben. Ahogy kijöttek a csapatok melegíteni, kezdett a közönség is beszállingózni, már 182-nél (célzás!) is több arcot ismertem fel. A bemelegítésen semmi érdemleges nem történt, csak annyi, hogy a kapuralövések nagyon gyatrák voltak. Amint visszatértek a csapatok az öltözőbe a közönség magja már megérkezett. A kezdő sípszó pillanatában 8579 fizetett néző volt a lelátón, ebből kb. ~200-250 (+3) DVSC szimpatizáns. Sajnos a hetet tragédiák töltötték meg, Göröcs Titi már a másvilágban lövi a gólokat, Csukás István már a mennyben írja a meséket, és Székely Éva sem közöttünk szerzi már meg az új aranyérméit. A debreceni szervezett szurkolói csoport megemlékezett 3 bajtársukról, akik egy autóbalesetben hunytak el tragikus körülmények között. Mind a 6 személynek legyen könnyű a föld.

A kezdőcsapat: Mivel Otigba kisebb sérülést szenvedett (nem tudni mikor térhet vissza) ezért a posztját Frimpong vette át, ezenkívül a télen már lassan megszokott csapat lépett pályára, a kispadon tátongó helyet Leandro foglalhatta el. A cívisváros csapatában gyakori a rotálás a kaput újra Nagy Sanyi védi, míg a védelmük minőségét többek között Szatmári, Kinyik, és Ferenczi fogja garantálni. Mi a szokásos 4-2-3-1-es formációban, míg a DVSC is a megszokott 4-4-2-ben fogja kísérni a zsugát.

1st half: A mérkőzés a magyar átlaghoz képest nagyobb iramban indult meg. A B-közép egyből gólt követelve szurkolt, amit bár a saját fiúink nem halottak meg, de az ellenfeleink közül valaki parancsnak érezte a kérésünk. Ez a valaki név szerint Kinyik Ákos, aki egy komédiába illő öngólt szerzett. Bevallom férfiasan először azt hittem tizenegyest szereztünk mert kezezést éreztem, aztán csak a távoli szektorokból láttuk, hogy arrafelé gólöröm van, ugyanis többünknek le sem esett, hogy itt bizony gól született. Köszönjük szépen Ákos és Sanyi remek kommunikációs hiba! Az öngólja utáni flegma tekintet és szájhúzás mindennek a megkoronázása volt, igazi „sportemberi” cselekedet volt. Ez a gól meg is pecsételte a játék csordogálását, se a Fradi se a DVSC nem hajtotta halálra magát, egyenlő küzdelem zajlott a pályán. Mint jó vendéglátók természetesen illően fogadtuk a szűk cívis drukkert, akik természetesen, mint kedves vendégek megfelelően üdvözöltek minket. A szurkolás az ellenfélhez mérten (bár Ferencváros mérkőzésen NEM az ellenfél miatt jelensz meg, hanem kizárólag a Ferencvárosért) jónak volt mondható, de természetesen mindig van hova fejlődni. Csordogált a mérkőzés, aztán a semmiből jött egy szép Blažič beadás a védelemből, és egy borzalmas debreceni védelmi malőr, ugyanis három védő ment Tocmacra, Szatmári esetlen felszabadító kisérletét (passzát) köszönte szépen a visszavontan üresben lévő Zubkov, aki okosan átadta a még ennél is üresebben lévő Bolinak, aki kapásból szépen kilőtte a bal alsó sarkot. 2-0, a közönség boldog, pedig nem igazán voltunk élesek. Az első félidőben két nagyobb helyzete volt az ellenfélnek, egyik Garba fejese, ahol Dibusz (nem egyszer) nagyon határozatlanul jött ki a kapuból, és a támadó pár centivel a kapu mellé fejelt, a másik pedig Ferenczi hirtelen jött bombája, amit Dibusz bravúrral védett, de ezt már megszoktuk tőle idén.
Aztán történt egy olyan eset, ahol én is kikeltem magamból, pedig halálosan nyugodt ember vagyok. Csősz Richárd játékostárs úgy gondolta, hogy megtorolja Boli szép gólját, szándékosan, nagy sebességgel, miközben a labda már a közelében sem volt, sérülésveszélyesen tarolta le a centerünket a kispad mellett közvetlenül, ráadásul ígéretes akcióhelyzetet akadályozott meg. Ez hogy a drótostót francba nem lett piros lap nem értjük, Rebrov kiakadása teljesen jogos volt. Remélem utólagosan eltiltják ezt az őstulkot, mert ennek köze nem volt a futballhoz, nagyon olcsón megúszta a sárgával. Pintér Kassai babérjaira tör, nagy konkurenciaharc közepette.  Az első félidő lefújását követően bár nem voltunk elégedetlenek, azért szívesen repetáztunk volna még, éhes volt még a nagyérdemű a sikerélményekre.


molnár_matyi.png


Az öngól még Matyi tetszését is elnyerte.

2nd half: A szünetben nem meglepő módon nem nyertem semmit a tombolámmal, pedig én is vettem fánkot. (nem találtam rendőrt akinek odaadhattam volna ☹) Semmi változás a csapatokban, a debreceni csapat 11 fővel jött ki a pályára, ez 1-el több mint ahányuknak kellett volna. A második félidő első része játék szempontjából abszolút eseménytelen volt, nekünk nem kellett hajtani, ők meg nem akartak annyira, így partnerek voltak egy unalmas meccshez. Az unalmat aztán picit megtörte Varga Kevin lövése, ami bár pontos volt, de nem életerős így Dibusznak csak arra kellett figyelnie, hogy ne hibázzon egy fatálisat. Csősz a 77 percben tette meg azt a szívességet, hogy távozik a játéktérről, és a helyére a nevelésünk Kundrák Norbert úrfi lépett pályára. Az unalmas perceket Varga Roland beállása változtatta meg, aki egy új csellel mutatkozott be, ami annyiból áll, hogy a másik lábadra rúgod a labdát. Ígéretes helyzetben tette ezt meg, gyakorlatilag ajtó ablak ziccerben volt, csak valahova rúgni kellett volna a labdát a kapuba, ahol nem található kapus. Nagyjából ennyi a meccs, a második félidőben már csak túlakartak lenni a csapatok az egészen.

A tábor viszont ennek az ellentétje volt, szinte végig hangosan biztatta a csapatot, volt olyan rész is, amikor a IV. kerületi rosszfiúkkal is foglalkoztunk, egy zalaegerszegi kiírás apropóján:

zte.jpg

Értékelés: lokomotivblog.hu-tól plagizálva én értékelem 1-5-ig tartó skálán az egyes szegmenseket, de én nem 3, hanem 4 részt osztályozok.

Mérkőzés színvonala: 2
A csapatok nem kívántak vérre menő csatába vonulni, ha mind a két gárda akarta volna képes lett volna nagyobb erőt felmutatni. Az első gól lehetővé tette a Fradinak, hogy nem kell rohamozni az eredményért, a második gól pedig megnyugtatta mind a két felet, ezért volt a második félidő borzalmasan unalmas. Bár a Debrecen nem teli gatyával jött ki, lehetett érezni, hogy a tisztes helytállás fontosabb volt, mint az eredmény.

Csapatom színvonala: 3-
Kizárólag azért adok hármas alát, mert ha akart volna a Fradi, tudott volna sebességet növelni, presszingelni, de az eredmény tudtában ezt tudatosan nem akarták. Ez persze a közönség felé nem pozitív és nem kifogás, de lehet idővel kifizetődő lesz, ha minden meccsen teljesen frissen állunk ki. Akinek az eredmény után rohannia kellett volna az a Debrecen volt, de ők nem éltek ezzel a „joggal”. Sok volt a pontatlanság, Frimpong és Dibusz többször is bizonytalan volt, illetve láthatóan nincsenek összeszokva. A támadásokban a végső beadás, és befejezés tekintetében előre kéne lépnie a csapatnak, Rebrov kiválóan összerakta, hogy a 16-os vonaláig hogyan menjen fel a csapat, de utána nagyon sokszor elfogy a tudomány, de ahogy a közhely tartja egy vezetőedző kitalálhatja a taktikát, a 16-os vonala után már a játékos kvalitása a döntő. Én is ezt tartom.

Bírói ítéletek: 1
Elmaradt piros, és észre nem vett szabálytalanságok. A Debrecen nem félt a fizikai kontaktoktól, de a Csősz féle nekiütközünk sprintben az ellenfélnek és még alkarral hátba is vágjuk az ellenfelét még a Nikolic-féle Videoton idejében is nagyon durva lett volna. Továbbá Kinyik részéről volt egy könyöklés Isael irányába, azt hogy ez szándékos volt e vagy sem, nem tudom megítélni. Az első félidőben volt egy olyan felszabadító lövés, ahol Civic a labdával együtt Garbát is jól lerúgta, továbbá Kusnyír is kiosztott egy csomagot könyökkel (nem szándékosan) Tocmacnak, de megkoronázva az egészet Csősz a másik oldalvonalnál is könyökölt, ezúttal Sigér irányába, aki miután elesett még nagyon kollegiálisan ráesett. Ítélet: semmi. Értékelhetetlen volt a játékvezetés, kivéve abból a szempontból, hogy néha látványosan szerettek elesni a hajdúsági játékosok, amiket nem mindig ettek meg a játékvezetők, ráadásul ilyet nemzetközi mérkőzésen sosem fújnak be.

Lelátói élet: 4
Először is a cívis szurkolókról. Szerintem méltatlan, hogy Debrecent kb. ~200-250 vendégdrukker kiséri el, és most tegyük félre a csapat eredményeit, nem hiszem Magyarország 2. legnagyobb települése ennyire lenne csak képes. Egykoron több debreceni drukker volt az Oláh Gábor utcai stadionban átlagosan, mint az Albert Flórián stadionban, nem értem hogyan és miért zsugorodott a töredékére a DVSC drukkerhad. Közhelyesen nem az eredményért, nem az ellenfél neve miatt, hanem a csapatért, a városért kell kimenni.

Hazai részről is lehetett volna nagyobb nézőszám is, de tekintve az aktualitásokat, lehet néhányan ezek miatt most nem mentek el. A Fradi-tábor ismét kitett magáért, most már gyakorlatilag is két capo volt, annak köszönhetően (is) hogy a jól megszokott és szeretett előénekesünk a megfázás súlyos COVID-19 miatt embertelenül köhögött, ami ugye gátoló tényező eme tevékenységben. Nagyrészt már a megszokott arcokkal vagyok körülvéve, de rendkívül pozitív az is, hogy nagyon sok fiatal, és nő is kijár szurkolni, ami régebben nem volt megszokott jelenség. Természetesen van még hová fejlődni, vannak még frissebb arcok, de általában nagyon lelkesek, és nagyon jó kezekben vannak. Felesleges trécselgetés, mobilozás sajnos előfordul szurkolás közben, jó lenne, ha ilyen sosem fordulna elő. Remek kéztorna volt egyébként, kellemesen hűvös volt, aki jól mozgott és jól felöltözött nem fázott egy percig sem.


Összegzés: Nem vagyok elégedett, de elégedetlen sem, és szerintem sokan vannak így vele. Nem voltunk élesek, nem játszottunk nagy hatásfokon, sok volt a pontatlanság, de hoztuk a kötelezőt, ami 1 percig sem tűnt úgy, hogy veszélyben lehet. A szurkolók többsége vidáman ment haza, erre bizonyíték, hogy az 1-es villamoson mind a Bécsi út felé, mind a Kelenföld felé tartó szerelvényen a csapatot éltették a szurkolók.

Jövőhéten Zalaegerszegre látogatunk, utána fogadjuk a reményvesztett Kaposvárt. A bajnoki cím az ilyen mérkőzésen dől el általában. A Debrecent április 7.-én szerdán fogadjuk még egyszer, akkor lehet majd konklúziót levonni, hogy mekkora a valós különbség a két csapat között, várjuk őket sok szeretettel. 48 meccse vagyunk veretlenek hazai bajnoki mérkőzésen, és szerintem az 50 sem lesz kérdés.

A mérkőzés legjobbjának Kinyik Ákost, a tábort választottam, azon belül is 3 fiatal révkomáromi 12-13 év körüli srácot, akik kb. 100 kilométert tesznek meg (ebből 5 km. gyalog), a Dunán kétszer mennek át, míg a gúnyhatáron egyszer, mire hazaérnek. (itt Révkomárom mind a Groupama otthonnak tekinthető) A Fradizmus nem ismer távolságokat, életkort, nemet és társadalmi státuszt. Felnőtteket megszégyenítően szurkoltak, a lelátói jövőnk többek között rajtuk múlik.

A Debrecen pedig, amennyiben nem akar a kiesés elkerülésért harcolni a közeljövőben kezdjen valamit a védelmével, kezdetnek azzal, hogy lecseréli azt. Vitelki nem tűnik rossz vezetőedzőnek, de ha a saját csapata keresztül húzza a taktikáját és számításait akkor nagyon húzós véghajrájuk lesz. A Rákoczit bátran hívhatjuk kiesőnek, míg a másik kiesőhelyért pedig a Várda, Újpest, ZTE, Debrecen és Paks is „versenyzik”. Az garantálható, hogy nagyon izgalmas lesz a tabella alja a 33. fordulóig.

Köszönöm szépen, ha ezt végig elolvastad.

Pin It

Hozzászólások (2)

This comment was minimized by the moderator on the site

Annyi javítás hogy április 7-e nem szerdai nap, hanem keddi.

Hasi,
This comment was minimized by the moderator on the site

De csak azért, mert szökőév van!

Sub Port Air
Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!