Közhelyes, hogy a magyar labdarúgás fürdik a pénzben. Az sem okoz meglepetést, ha azt mondom, hogy ehhez képest - és abszolút értelemben is! - szinte semmilyen eredményt nem tudunk felmutatni. Egyre többektől hallom, hogy ennek oka bizony nem az MLSz, nem a TAO-program, és nem a kormányzati stratégia, hanem a szellemi tőke hiánya. Annak a tőkének, amit javarészt annak az edzői karnak kellene belerakni, aki/ami szintén részese az utóbbi tíz évet jellemző pénzesőnek!

Korábban még hellyel-közzel tendencia szerű volt, hogy kb. U.17-20-ig egész jó eredményeket értek el csapataink, de sajnos mára ez is a múlté... Vannak elvétve kisebb-nagyobb sikerek, de olyan már régen nincs, hogy egy-egy generáció folyamatosan, korosztályról korosztályra lépve magas szinten teljesít. Így olyan sincs, hogy egy-egy erősebb "évfolyam" idővel átveszi a Dzsudzsák-féle ex(fél)klasszisok helyét a felnőtt válogatottban.

Helyesebben: lesznek, akik átveszik a helyet, de semmivel nem lesznek jobbak - és akkor még lehet, hogy pozitív is voltam! Mert bizony ma nem szinte nyoma sincs az utánpótláskorú játékosok generációjának egy mondjuk öt évet felölelő szeletében minimum 30-40 kiugró tehetségnek, akikből aztán majd kikerül az a 15-20 stabil válogatott játékos, akik végre elindíthatják felfelé a válogatottat az UEFA ranglistán. Azt nem is ragozom különösebben, hogy az Nb1 tele van légiósokkal... Olyan minőséget csak egy-két csapat összesen öt-tíz légiósa üt meg, akiktől érdemes tanulni, akik emelik a hazai foci színvonalát, a többiek bizony csak pénzügyi okokból (adó alá eső és szürkegazdasági is...) vannak jelen az élvonalbeli kluboknál.

Persze joggal jöhet a kérdés, hogy vajon elegendő számú és minőségű fiatal állna rendelkezésre, ha most mintegy varázsütésre eltűnnének a légiósok? A választ nem tudom teljes bizonyossággal, de azt gondolom, hogy a mára kialakult légiós-foglalkoztatási rendszer hirtelen változását követően bizony kellene pár év, mire mennyiségi és minőségi pótlásuk megoldható lenne. Figyelem! Ez nem azt jelenti, hogy komoly szükség van rájuk, hanem csak annyit jelent, hogy a mai játékos-áramlás gyakorlatát nehéz lenne egyik pillanatról a másikra átállítani, és bizony nehéz lenne az utánpótlást tényleg olyan egységnek tekinteni, aki a jövő élvonalát termeli ki, és nem pedig úgy, mint ma, egyszerű pénzforrásnak tekinteni...

És itt jönnek képbe azok az edzők, akik bizony a mindenféle szabályokat, szabályozókat, adott körülményeket tartalommal kell(ene), hogy megtöltsék. Ez nehéz feladat, mert addig, amíg a foci piramisán el nem jutunk az utánpótlás edzőkig, addig bizony nem kell teremtő, kreatív munkát végezni. Nézzük; az MLSz csak szabályokat alkot, betartat (vagy nem...), keretrendszereket határoz meg. Ez nem értékteremtő munka, csupán szabályozói feladat. A klubok a Szövetség meghatározta kereteken belül végzik tevékenységüket, így ők sem végeznek kreatív tevékenységet. Már csak azért sem, mert azokat a területeket (marketing, brand-építés, szurkolói kapcsolattartás, stb.), amelyeken pedig szükség volna alkotóerőre, agyon nyomja a TAO, és más, jellemzően központi jellegű bevétel adta kényelmi helyzet. A felnőtt csapatok edzői - elvileg - kész anyagot kapnak, kreativitásuk ezért jobbára csak játékrendszer, stílus, stratégia kialakításában van. Talán nem kell mondanom, de ezen a téren máris látható, hogy komoly hiányosságokkal küzd a hazai foci...

Az igazi kreativitás, a teremtő munka tehát az utánpótlásnál kezdődik, hiszen itt kell megalkotni, kész-termékké gyúrni azokat a srácokat, akik majd a jövő generációját jelentik. Itt nem csak fizikális képzés, nem csak taktikai, stratégiai-, technikai- stb. képzés kell adni, hanem bizony embert kell faragni az évekkel korábban kisgyermekként megkapott alapanyagból! Ezért különösen fontos, hogy milyen képzettséggel, és milyen emberi kvalitásokkal rendelkeznek azok az edzők, szakemberek, akik a gyerekekkel foglalkoznak. Gondoljunk csak bele! Egy felnőtteket edző tréner kész játékosokat kap. Az ő fejlesztésük bár szükséges, fejlődésük folyamatos kell, hogy legyen, de fejleszthetőségük életkoruknál fogva, az addigra (jól, vagy rosszul) rögzült tudások, reflexek okán már elég behatárolt! Egész egyszerűen fogalmazva; a felnőtt játékost drasztikusan fejleszteni nem lehet, vagy ahhoz olyan jelentős erőforrásokat kell lekötni, ami egész egyszerűen nem éri meg!

Marad tehát az, amit az élet minden más területén is követünk; abban a korban kell fejleszteni a gyerekeket, amikor a legfogékonyabbak, és azokat a területeket kell priorizálni, ami az adott életkorban élettani, és pszichés szempontból is a legmegfelelőbb! Ugye, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat? És ugye nem állítok nagyon nagy vadságot, ha azt mondom, hogy az utánpótlásban kell alkalmazni a legkomolyabb felkészültségű szakembereket? Nos, itt és most, ma Magyarországon egész egyszerűen nincs annyi és olyan minőségű, az utánpótlásban dolgozó szakember, aki képes lenne minőséget előállítani! Ezzel az állítással nehéz lenne vitatkozni, hiszen, ha megfelelő számban lennének ilyenek, akkor korosztályos szinten jobb eredmények jönnének, és/vagy képes lenne kitermelni a magyar labdarúgás olyan játékosokat, akik a top-bajnokságokban is megállják a helyüket! Ugye, ugye...

Mi lehet az oka annak, hogy nincsenek ilyen edzők? Az első, és talán a probléma gyökerét is ez adja; a magyar labdarúgás egészében mérhetetlenül alacsony a szellemi színvonal! Valahogy így alakult, vagy - akár szándékosan... - így alakította valaki, vagy valakik, nem tudjuk... A tény ugyanakkor tény marad! És itt beugrik Hofi idevonatkozó örök-érvényűje: "Tud úszni? - Nem. - És ha megfizetem?" Most úgy tűnik, hogy bizony fizetünk, de valahogy mégsem megy az úszás... Mire gondolok? Nos, az van, hogy az utánpótlásban dolgozó edzőkre is gondolt az MLSz, amikor - nagyon helyesen! - gondolt arra, hogy az utánpótlás edzőt végre megfizessék a klubok! A 2019/20. évi sportfejlesztési programok értékelésének alapelvei I. Függelékében elszámolhatósági korlátok és egységárak) a TAO terhére elszámolhatóvá tette az utánpótlás edzők javadalmazását (helyesebben annak egy részét!), az alábbiak szerint:

forrás: ITT

Ez azt jelenti, hogy bizony egy első osztályú utánpótlás egyesület edzője minimum 400.000 forint bruttó bért kaphat a TAO terhére (ez a klubnak egy fillérjébe nem került!), amit természetesen a klub tetszőleges mértékben emelhet. Persze ez utóbbi már a klub büdzséjét terheli, de ha csak ennek az összegnek a felét még hozzáteszi, akkor az a 600.000 forint a nemzetgazdasági átlag-jövedelmet máris 65%-kal(!!!) haladja meg! Igazán nem általánosításként, de hozzá kell tennem, hogy a fenti végzettségekhez mindössze a középiskolai végzettség az alapfeltétel. Ez már önmagában is problémás szerintem, de ha azt nézzük, hogy közép-szintű iskolai végzettség elég egy tisztességes (na azért nem tejben-vajban!) fizetéshez, szerintem minimum korrektnek kell tekintenem a helyzetet! Nos, azt gondolom, hogy ennyi pénzért igazán meg lehet(ne) követelni a minőségi(bb) munkát, és azt is, hogy ennyi pénzért bizony sokan vállalnák azt a munkaterhelést, amit az utánpótlás edzőt vállal.

De nem hiszem (legalábbis remélem!), hogy nem a munka mennyisége, hanem sokkal inkább a minősége a problémás! Nem mondhatok mást, mert nincs magyarázat arra, hogy az élvonalbeli utánpótlás egyesületek sem nevelnek ki a korábbiaknál (és itt 1995-2000 közötti időszakra gondolok, nem ám a dicső elődökre!) jobb játékosokat. Ha esetleg elolvassa egy-egy érintett edző, kérem, hogy ne sértődjön meg, ne tekintse magát a ritka kivételek egyikének, hanem próbálja megérteni, milyen összefüggés van saját munkája minősége és a felnőtt bajnokságok, vagy éppen a válogatott teljesítménye között! Mivel ma már az infrastrukturális feltételek mellett az anyagi feltételek (klub, és magán jellegű) is adottak, a '90-es évek óta biztosan nem látott (de előtte sem!) körülmények között végezheti munkáját az edzői kar, egész egyszerűen nincs magyarázkodásra lehetőség, nem lehet kifogás, el kell kezdeni végre a szellemi képességek fejlesztését, és sürgősen be kell építeni az új tudást, a szellemiséget a gyakorlatba is!

Sajnos így is csak 5-10 év múlva lesz eredmény, de ezt már a szurkoló megszokta... Igenis, kézen állva is kibírjuk addig, csak végre lássuk már, hogy elkezdődik valami! Hiszik, vagy sem, mi szurkolunk az edzőnek, a klubnak, a játékosnak egyaránt, mert tudjuk, hogy a siker csak akkor jöhet, ha ezek mindegyike sikeres a saját munkájában. Így hát sok sikert!!!

Pin It

Hozzászólások (0)

Még senki sem szólt hozzá

Szóljon hozzá!

  1. Hozzászólás vendégként Sign up or login to your account.
Attachments (0 / 3)
Share Your Location

patreonKérünk támogasd munkánkat akár havi egy mozijegy árával. Köszönjük! A képre kattintva, a Patreon oldalunkra kerülsz.

Rólunk

A Semleges Térfél önálló szurkolói közösség ami a Magyar Labdarúgás fel emelkedését és a szurkolói kultúra megóvását valamint a szurkolók tényszerű tájékoztatását tűzte ki célul. Online szurkolói beszélgetéseink videóink képeink és minden médiatatalmunk ezt a célt szolgálja.

Copyright © 2020 Semleges térfél

Partner oldalak

amigeleken
lokomotiv
ujpest

ferencvaros

Kövess minket a Facebook-on!