Nemrég felmerült a Közép-Európa bajnokság gondolata megint. A nyugati klubok dominanciája és a pénzügyi egyenlőtlenségek vezettek oda, hogy ez egyáltalán ötletként felmerül. Pedig a gondolat nem új.
Meisl Hugó nagyjelentőségű nyilatkozata a Nemzeti Sport számára a Középeurópa Kupa megreformálásáról szinte napra pontosan 85 évvel ezelőttről. Az úgynevezett Mitrópa bajnokságot 4 ország részvételével tervezték Olaszország, Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria. Mondjuk volt minőségbeli különbség hiszen akkor a futball elitje pont ez a 4 ország volt. Az ötletet Hugo Meisl tárta a kongresszus elé amiből sajnos nem lett semmi. Kíváncsiak lennék hogyan alakulhatott volna a Magyar Labdarúgás sorsa ha az ötletből valóság lesz.
Az ötletgazda Hugo Meisl az Osztrák szövetség titkára 1935
Meisl nyilatkozata 1935 Március 8
"Ezekben a napokban, amikor a bécsi futball arculatára egészen különleges bélyeget rak rá a március 24-i bécsi osztrák olasz válogatott mérkőzés előkészülete, Meisl Hugó olyan új tervet gondolt ki, ami megvalósítása esetén kisegítheti válságából a középeurópai országok bajbajutott futballját.. Telefonon hívott fel Meisl:- - I — Jöjjön, kedves barátom, azt hiszem, amit el fogok magának mondani, élénk visszhangra talál majd Budapesten is. Félórá múlva már ott ültem Meisl szobájában és az osztrák futball vezére a következőket mondotta: — Az a tervem, hogy a Középeurópa Kupa küzdelme helyébe Középeurópa bajnokságát iktatjuk be. A Középeurópa Kupa titkári tisztségében már régóta foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy ezt a küzdelmet át kell alakítani, hogy jobban idomuljón a változott viszonyokhoz, főként a gazdasági helyzethez. Sem nálunk, sem Magyarországon, de már Csehszlovákiában sincs meg az egykori mecénásrendszer. A mecénások kihaltak és az egyesületek teljesen a maguk erejére utáltán kénytelenek csinálni a sportot. Gyakran kénytelenek belevágni olyan dolgokba, amik nagy. kockázattal járnak és ha nem ütnek be, könnyen a katasztrófát idézhetik az egylet feje fölé. Tessék csak elgondolni annak a klubnak a helyzetét, amely bejutott a Mitropa Kupába. Boldogan elhárít magától mindén külföldi meghívást, amit mások örömmel halásznak el az orra elöl. Esetleg jelentős összegeken játékosokat szerez magának, hogy felkészülten szálljon a küzdelembe és akkor esetleg a véletlen m ár az első forduló során kitaszítja ezt a csapatot a küzdők sorából. Egy ilyen baleset mindenkivel megtörténhet, viszont könnyen alkalmas arra, hogy a végromlásba taszítsa aztaz egyletet. így jutottam tehát arra a gondolatra, hogy a jövőben ne a kockázatos kiesési rendszer mellett bonyolítsuk le a mi középeurópai külön küzdelmünket, hanem térjünk át az egyfordulós bajnoki rendszerre.
Nézzük csak, miről is van szó? — Június elejétől július végéig le lehetne bonyolítani az egész bajnokságot, mert ha a négy résztvevő országból : Olaszország, Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria — négy-négy egyletet veszünk, ezt a 16 egyletet két csoportra oszthatjuk. A csoportokat kialakíthatjuk sorsolás vagy megegyezéses beosztás alapján. Minden csoportban volna tehát négy mérkőzés, azaz minden vasárnap mindegyik ország két meccset kapna hat héten keresztül. Hogy t. i. jobban kijöjjünk a terminusokkal, az egyik héten közbeiktatnánk a szerdai vagy csütörtöki hétköznapra egy fordulót. A két csoport győztese azután kétfordulós döntőmérkőzést játszana egymással és így kapnánk meg annak az évnek „Középeurópa-bajnokát”. -— Ezek volnának tervem körvonalai. - A részletekben persze még lehetne változtatni itt is, ott is ezen az elgondoláson. Azt hiszem, hogy sportbelileg jelentős fejlődés csiráit hordja magában a terv, hogy pedig anyagilag mit jelentene az egyletek számába, azt felesleges bővebben magyarázni.
Minden országnak négy vezetőegylete két teljes hónapon át minden gondtól mentesen élhetne. A kuparendszer kockázatát pedig teljesen kihagyhatná számításaiból. De a többi egylet is előnyhöz jutna, hiszen a külföldi elhelyezkedés lehetősége nagymértékben javulna a 16 legjobb középeurópai egylet elvonásával. Meisl hangja melegen csendül, látszik, hogy egész léikével elmélyedt már tervének anyagába. Éppen hozzáfog, hogy megmutassa a próbaképpen kidolgozott csoportbeosztásokat — persze egyelőre csak elmélet az egész — amikor megzörren a telefon: — Milánó jelentkezik. ’ Mauro dr. hangja dörren bélé a szobába a mikrofonon át: — Giau Hugó! (Szervusz Hugó!) És máris ömlik a szó az olasz futball vezéréből. Már tud Meisl tervéből. Elvbén ’ tetszik neki a dolog, de vannak aggályai is: — Mi lesz -akkor, ha a beiktatott hétközi forduló következtében egy csapatnak majd vasárnap Milánóban, szerdán vagy csütörtökön Budapesten és a következő vasárnap Nápolyban keli majd játszania? Meisl Hugó megnyugtatja Maurot: ■— Ez bekövetkezhetik ugyan, de csak egyszer fordulhat elő és vájjon a mai portyázó világban nem csinálnak még gigantikusabb szarkabetüket egyes csapataink? A terv tehát nyilvánosságra került és előreláthatólag sok szó fog esni róla már most is, de még több majd március 23-án Becsben, az osztrák-olasz Európa Kupa-mérkőzés előestéjén, amikorra valószínűleg egybehívják a Középeurópa Kupa bizottságának kongresszusát. Meisl különben egyidejűleg informálta tervéről a bécsi ligaegyletek képviselőit is, akiknek soraiban erős visszhangra talált Meisl elgondolása. — Ha Budapest, és Prága is ilyen rezonanciával felel — mondotta reménykedve Meisl — akkor rövidesen ráléphetünk erre az új útra, amely sportbelileg is, anyagilag is jobb jövő felé vezetheti Középeurópa labdarugósportját. Csak már látnánk!
Howorka Ottó."
Eddig a cikk. Érdekes volt visszatekinteni kicsit a boldog békeidőkre amikor még számított a futballunk.
forrás : Arcanum adatbázis
