Nem is dobásnak, inkább hajításnak nevezném azt, amit pár edző – mint nyilatkozat – letett az asztalra az alighanem egy időre utolsó élvonalbeli fordulót meccseit követően. Nézzük a szellemes mondatokat!
Fehérvár FC – DVTK: 1 – 1
Joan Carrillo:
„Az utolsó percben hibáztunk, egy rögzített szituáció után pedig egyenlíteni tudott ellenfelünk, azonban nem szabad ezt az egy percet, egy momentumot kiragadni, a találkozó egészét kell majd kielemeznünk.”
Feczkó Tamás:
„Nem úgy készültünk, hogy ennyit fogunk védekezni, de a Vidi ránk erőltette az akaratát, jelenleg ők az erősebb csapat… Lélekben ezúttal is velünk voltak, és nagyon szurkoltak. Ezzel háláltuk meg a szurkolók bizalmát, szimpátiáját, és amit értünk tettek.
Carillo egy mondattal „a meccseket a gólok nélkül kell értékelni” iskola nagy alakjává lépett elő! Adottságként tekint arra, hogy ők voltak támadóbbak, de nem hajlandó azzal foglalkozni, hogy miért kapnak gólt a végén… Jó megközelítés – de ennek csak az ellenfelek örülhetnek igazán, a Fehérvár szurkolói már kevésbé…
Ezzel szemben Feczkó Tamás most sem feledkezett meg azokról, akik a nehezebb időszakokban is kitartva, és a sikerekben is támogatva a csapatot, tényleg tizenkettedik játékosként hajtották űzték csapatukat eddig. Sőt, beismerte, hogy a Vidi jobb csapat, és azt is, hogy nem úgy készültek, mint ahogy játszottak… Minden elismerésem, nem véletlen, hoyg a tavasz csapata a Diósgyőr!
Ferencváros – Kaposvár: 5 – 0
Szerhij Rebrov:
„Az első félidő végén megszereztük az első gólt, utána helyzeteket tudtunk ki dolgozni. Az 1-0-s győzelem is abszolút elég lett volna. A szurkolók viszont nagyon is szeretik, ha ennyire mozgalmas egy mérkőzés.”
Disztl László:
"Az utóbbi pár meccsen nagyon nehéz sorozatunk volt, ami természetesen fizikailag és mentálisan is megviseli a csapatot. Most jönnek olyan mérkőzések, amin lehetőségünk lesz pontokat szerezni."
Rebrov jól érzi; a Fradinál nem elég nyerni, hanem végig menni kell, űzni, hajtani az ellenfelet. Egy ilyen arányú győzelem már valami olyasmi, amit vár a szurkoló – és főleg az a mentalitás, ami kellett ehhez! Persze – meg kell jegyezni… -, hogy a múlt héten egyszerre lesérülő játékosok egyszerre fel is gyógyultak erre a meccsre. Biztos, hogy Rebrov állítja össze a csapatot?
Hááát… Nem tudom, hogy melyik csapatok ellen lenne esélye a Kaposvárnak pontokat szerezni, de a remény hal meg utoljára!
Mezőkövesd – Puskás Akadémia: 0 – 0
Kuttor Attila:
„Egy kemény, harcias mérkőzés volt, ahol inkább a küzdelem dominált a mai napon. A körülmények sem volt ideálisak, amivel meg kellett birkózniuk a csapatoknak. Azt gondolom, hogy egy értékes pontot szereztünk.”
Hornyák Zsolt:
„Azzal a céllal jöttünk ide, hogy megnyerjük a mérkőzést. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy egy jó eredményt érjünk el, de sajnos nem tudtunk kihasználni három százszázalékos helyzetet, amiből kettő első félidőben volt, egy pedig a második félidőben volt. A Mezőkövesd okosan levédekezte a kilencven percet.”
Szerintem ez a pont ugyanannyit ér, mint minden másik, de tény, hogy a közvetlen üldöző ellen egy döntetlen elég arra, hogy megmaradjon a távolság, ugyanakkor az egy elveszett pont (mindkét csapat egy-egy pontja pont ennyivel kevesebb, mint ha az egyik csapat nyer), arra is kiválóan „alkalmas”, hogy az üldözők felzárkózzanak. Innen nézve a minimumot teljesítette a Kövesd, és máris nem annyira értékes az az egy pont…
Hornyák mester! Most akkor volt három százszázalékos ziccer, vagy a Kövesd jól levédekezte a meccset? Egyszerre a kettő nem lehetséges ugyanis…
Újpest – Paksi FC: 1 – 1
Nebojsa Vignjevic:
„Nagyon sajnálom a fiúkat, hogy ez az egyenlítő gól az egész találkozó eredményét megváltoztatta. Ennek ellenére szeretnék nekik gratulálni, mert igyekeztek és a küzdőszellem is rendben volt.”
Osztermájer Gábor:
„Jól, aktívan játszottunk, győzelmet érdemeltünk volna, és a sors igazságtalansága lett volna, ha ma innen pont nélkül távozunk.”
Ajjajj… Vignjevic úgy beszél a csapatról, mint aki annak nem része, kívülről, úgy, mint aki már tudja, hogy hosszas döglődés után végleg kimúlik kapcsolata a klubbal! Ideje lenne.
Osztermájer mester meg egyenesen egy másik meccset nézett, de értem én; a csapatának kell a biztatás, támogatás, így nem érezte, hogy most ott lenne a helye az igazságnak a nyilatkozatában.
Bp. Honvéd – Kisvárda: 1 – 5
Giuseppe Sannino:
„A mérkőzés bizonyította, hogy nem a támadó száma a döntő a gólokat illetően, és azt is megmutatta, hogy akkor lehetünk eredményesek, ha visszatérünk ahhoz a játékhoz, amit a közös munkánk első időszakában sikereket hozott.”
Bódog Tamás:
„A csapat erősségét mutatja, hogy azokat a lehetőségeket, azokat a hibákat, amikre készültünk, azokkal jó százalékban tudtunk élni, egységes volt a csapat.”
Nekem nem azt bizonyította ez a meccs, mint Sannino mesternek, hanem sokkal inkább azt, hogy az edző egyszerűen nem képes többre, mint nézhetetlen védekező focit játszatni csapatával. Ez pontokban most elég lesz, de nem hiszem, hogy a látvány alkalmas labdarúgás népszerűsítésére…
Jééé! Csak nem az van, hogy Bódog Tamás kielemzi az ellenfél játékát… Ez egyébként sokkal jobb, mintha nem tenné, és elő kellene jönni azzal a dumával, hogy „csak magunkra koncentrálunk, a saját játékunkat játsszuk, megyünk előre” stb… Ugye milyen egyszerű ez?
DVSC – ZTE: 0 – 3
Vitelki Zoltán:
„Nem azt láttuk a pályán, amit megbeszéltünk. Picit tompának éreztem a csapatot. A védekezésben követtünk el hibákat, amit abszolút meg tudott büntetni az ellenfél. A támadóharmadban tompábbak, tanácstalanok voltunk. Az összképet nézve azt gondolom, hogy nem nézett ki jól ez a mai mérkőzés, és ennek vereség lett a vége.”
Márton Gábor:
„Aztán amikor a Debrecen nyomása alábbhagyott, kijöttünk belőle és voltak lehetőségeink. Hálistennek nyertünk, ami létfontosságú volt. Nem mondanám simának az eredményt, nem is gondolom, hogy az NB I-ben van sima meccs, ez sem volt az.”
Nem tudom, de megint olyan érzésem van, hogy Debrecenben nem az edző a főnök az öltöözőben… Vityából nem nézem ki, hogy kamuzik, azt sem, hogy a játékosokra keni a hibáit, így nem marad más következtetés. Vagyis maradna, de azt alighanem bíróságon kellene bizonyítanom.
Márton Gábor szerényen állt a dologhoz, mert egy ilyen arányú győzelem után nyugodtan arcoskodhatott volna, de… ő azt mondta, amit, és ez bizony nagy erény! Úgy tűnik, az újabban végrehajtott edzőcserék jól ültek szinte minden csapatnál – most végre kikerült a vérkeringésből egy olyan garnitúra, ami már jó sokszor leszerepelt…
