Na, azért nem Peti, és – mint ahogy elsőre azt hittem… - nem is Gula, vagy Orban. A francia Dayot Upamecano érkezhet a csapathoz, immár négy-öt francia társa mellé. Állítólag a Barca játékosmegfigyelői már többször is megnézték és most a sajtóhírek szerint pozitív döntés várható. Nekem persze – mint mindig – a dolog hazai vonatkozásai az igazán érdekesek.
Az van ugyanis, hogy egy bizonyos energiaital gyártó már évek óta bábáskodik egy pár olyan klub felett, ami mostanság kezdi meghálálni a befektetést! A Salzburg mellett ugyanis a Lipcse az a csapat, aki védőszárnyai alá tartozik, és mintha most megindult volna a szekér. Persze, ez csak látszólag mostani történet, a fejlődés fokozatosan ment végbe, mert a német nyelvterületen mintha tudnák, hogy egyik napról a másikra bizony nem megy…
Ezzel nincs is baj, nálunk sem megy egyik napról a másikra, sőt, még egyik évtizedről a másikra sem! Na, ez azért már nem egy aprócska malőr… Nézzük csak, mi történik az italgyártó csapatainál? Semmi különös, csak minden évben eggyel magasabb polcról vesznek, és egyre magasabb polcra adnak el. Nem nagy ügy – gondolhatnánk -, de ez azért nem olyan egyszerű. A mi rossz példánk leginkább egy belga úrifiú, de nem áltassuk magunkat; az ország, ahol ennyi profi labdarúgó, és ennyi légiós van, valami hasonló stratégia mentén kellene, hogy gondolkodjon!
Mert most ugye a mechanika nagyágyúja, Upamecano készül a top-top csapathoz, de ott van aztán Olmo, meg még ki tudja kik, akiket még nem is ismerünk. Ezzel szemben nálunk; kivénhedt, vagy éppen lepattant sztár-utánzatokat vesznek a klubok (vagy bejön, vagy nem – de inkább nem), aztán addig játszatják, amíg végleg ki lehet őket kukázni. Ez általában nem hosszú idő, mert 30 felett már nem tartogat sok gólt a foci!
Persze az a nem mindegy, hogy a saját pénzemet kockáztatom, vagy a másét… Ezt már megénekeltük párszor, nem ismételném magam, de azért mi még arra is képesek vagyunk, hogy „mi” magánbefektetőt tudjunk magunkáénak, mint a már említett elkényeztetett kisfiút. Persze, nem az ő pénze…
