Bár a cikkben példaként felhozott Luka Jovic sajnálkozását fejezte ki, hogy a hírek róla szólnak, mégis ő lesz a kiindulópontja cikkemnek. Nem róla fog szólni a cikk, mert egy pillanatnyi figyelmet nem érdemel, de esete az a rossz példa, amit mindenkinek el kell kerülnie, aki egy minimális felelősséget is érez embertársai iránt!
A történet röviden az, hogy az említett a karantén-időszak lejárta előtt elhagyta Spanyolországot, majd otthon, Szerbiában megszegte az itt megérkezése után szintén kötelező karantént! Nálam született egy új kifejezés, ami nem más, mint a…
KARANTÉNKRETÉN!
Nyilatkozatát csak azért idézem be, mert ha nem attól hallanám ezt, aki kifejezetten veszélyeztetett helyzetben volt, és most ő veszélyezteti mások életét, akkor nem hiszem el:
„Mindenekelőtt sajnálom, hogy én vagyok a fő beszédtéma ezekben a napokban, és hogy rólam szólnak a hírek, nem napjaink hőseiről, az orvosokról és az egészségügyi dolgozókról. Spanyolországban negatív lett a koronavírustesztem, emiatt úgy döntöttem, hazajövök Szerbiába, hogy segítsem a honfitársaimat, és hogy a családom közelében legyek. A hatóságok engedélyével távoztam. Amikor leszálltam Szerbiában, újra teszteltek, ismét negatív voltam. Sajnálatos, hogy pár ember nem végezte rendesen a munkáját, és nem adott nekem korrekt tájékoztatást arról, hogyan kell viselkedni az önkéntes elzárkózás idején.”
Van jó pár olyan elem ebben a nyilatkozatban, ami már önmagában is keveri a biztosítékot, de így együtt aztán egyenesen vérlázító!
- „…emiatt úgy döntöttem…” – ha ez döntés kérdése, régen rossz, mert ugye ez az a helyzet, amikor nincs helye olyan döntésekhez, amihez nincs meg a kellő tudásunk!
- „A hatóságok engedélyével távoztam.” – ha egyszer van egy előírt idejű karantén, akkor hogy a kékégbe engedélyezik a távozását???
- „…pár ember nem végezte rendesen a munkáját, és nem adott nekem korrekt tájékoztatást arról, hogyan kell viselkedni az önkéntes elzárkózás idején.” – szerintem még egy focista is képes arra, hogy olvasson, és a médiumokból tájékozódjon, a felelősséget pedig másra hárítani minimum nem elegáns, de inkább prosztó!
Mondhatnánk, hogy ez egyetlen ember története, de ez bizony nagyon nem így van. Mert bizony, amit még mind ehhez hozzátett, arra már egyszerűen nincsenek szavak:
„Spanyolországban (a karantén alatt) kimehettem a gyógyszertárba vagy a szupermarketbe vásárolni, ám idehaza ez tilos."
Nem nagy matek: sajnos a spanyolok ott tartanak, ahol… Persze, ha mindez igaz, mert a fentiek után a fene meg tudja, hogy kinek/minek higgyen! Még egyszer: egyéni szinten kell teljesítenünk olyan – nem kis megpróbáltatásokkal járó! – feladatokat, ami az egész társadalom érdeke!
Csak egy példát hozok még mielőtt demagógiával vádolna bárki is. Miért nem működik kellő hatékonysággal a szelektív hulladékgyűjtés? Mert az elérni kívánt cél (kisebb környezetterhelés) nem jelentkezik közvetlenül, amikor szétválogatjuk a szemetet (vagy eleve úgy gyűjtjük). Igen ám, de ha most – amikor adott esetben szeretteink, szüleink, gyermekeink, barátaink, valójában az egész társadalom – ennyire közvetlenül érintett, akkor már ideje lenne a fejéhez kapni azoknak a gyökereknek, akik most olyanokat mondanak, hogy „Drukkolok Szerbiának!”. Hát drukkoltál volna a seggeden, ahol voltál!
