Gianni Infantino 50. szülketésnapja alkalmából adott interjút a Gazzetta dello Sportnak. Nincs különösebb ünnep, hiszen most még ez a különleges esemény sem annyira fontos számára, mint az, hogy a mai problémákra választ találjon, és a jövő terveit építse. Reformot emleget, de vajon jó úton jár?
Nézzük mit mondott ezzel kapcsolatban:
„Ma még nem tudjuk felmérni, hogy mikor fog normalizálódni a helyzet, fel kell mérni a globális pénzügyi hatásoka. De már most is kutatjuk a lehetőségeket, és most talán vissza kell lépnünk egyet; talán kevesebb, ugyanakkor érdekesebb verseny kell most. A világ sportjai között tovább kell növelni a football versenyképességét, úgy, hogy közben kevesebb mérkőzés lehet a focisták egészségéra való tekintettel. Lesznek/vannak károk, de akik felelősen gazdálkodtak eddig is, azok továbbra is hasznot jelent majd a football.”
Igen, minden bizonnyal igaza van Infantino-nak, hiszen a meccsek olyan mennyisége, mint ami manapság már normálisnak tekintett (nem az!), a top-bajnokságokban játszók egészségét veszélyezteti. Nem „csak” a vírus veszélyes, hanem a túlhajtott szervezet is… Igen ám, de ezek a szavak nekem mégsem túl biztatók. Miért?
Mert mintha csak a top-bajnokságokról lenne szó, azok az országok, akik jelenleg nincsenek benne az elitben pedig mintha nem is lennének… Mert nálunk például a túlterhelésről szó nincs, a lejátszott meccsek száma sokkal inkább a normális szinten marad, mint a top-bajnokságok esetében.
Mert visszalépésnek nevezi azt, hogy álma egyelőre nem valósulhat meg, ami arról szól, hogy a világversenyek minél több részvevő számára elérhetők legyenek. Nem, itt meg kell állni, és nem szabad már tovább menni ezen az úton, ezt a tervet végleg fel kell adni! És nem is feltétlen egészségügyi okokból, hanem azért, mert olyan meccsek tömkelegével jelentkezik egy ilyen nagyszámú résztvevő melletti torna, ami színvonalában nem méltó a labdarúgáshoz!
ÉS ha az előző két gondolatot összekapcsolom, akkor azt tudom mondani, hogy a minőség kell a mennyiség helyett (ebben egyetértek!), ugyanakkor el kell tűnnie végre annak a hihetetlen nagy különbségnek, mint ami ma jellemzi a klubokat, illetve az egyes országok bajnokságait. Nem mehet tovább az, hogy mindig, minden (pénz, játékosok, szponzorok, stb.) a top-csapatokhoz és bajnokságokhoz vándorolnak, oda áramlik be minden, ami a focihoz kell, miközben a kisebb országok gyakorlatilag kizsákmányolttá válnak.
Igen, ilyen például Horvátország, vagy a többi példaként emlegetett dél-szláv állam is, mert bizony az lehet, hogy az ott születettek világhírnévre tesznek szert nem kis számban, a hazai szurkolóknak szinte teljesen érdektelenné kezd válni a bajnokság, mert ott csak a nyugatra alkalmatlan, vagy a végképp nagyon fiatalok játszanak… Otthon nem megy ki meccsre, de jó pénzért megnézi a szomszéd gyereket valamelyik top-klubban a tévén!
Nos, ezekkel (is) kellene foglalkozni! Remélem, megteszik!
Sok boldog születésnapot Gianni!
