Pátkai Máté a magyar válogatott és a Fehérvár középpályása a minap az m4sport-on nyilatkozva azt mondta, hogy bizony kipróbálná magát külföldön. Tény, hogy a fáradhatatlanul robotoló játékos mostanság van pályája csúcsán, de nagy kérdés, hogy akkor most milyen nyelvet kezdjen megtanulni?
Miért kérdezem ezt? Mert az MTK-ban nevelkedő, majd Győrben a Tarsoly fél „mutatvány” bedőléséig mintegy három és fél évet lehúzó játékos bizony immár 32 éves. Ez pedig nem az a kor, ami – minden képessége ellenére – egy nyugati, magasan jegyzett bajnokságra predesztinálja. Idézem, mit mondott:
„Ha adódna olyan lehetőség, amiről előrelépés, akkor én biztosan belevágnék. Azt is tudom, hogy a feleségem mellettem állna, egy ilyen döntésben nem egyedül hoznék meg, családos emberként a gyermekekre is gondolni kell. De ha a klub is hajlana rá, akkor igent mondanék, de csak és kizárólag családdal, nélkülük sehova se mennék.”
Bizony, három gyerekkel nem olyan egyszerű a világban ide-oda szerződgetni, és – mint láttuk – Pátkai nem az az ugrálós típus. De mi is jelent az „előrelépés”? Nos, szerintem azt, hogy van még benne jó öt év – szerencsés alkat, mozgékony, arányleg kistermetű -, és ezt az időt most már a saját, és különösen családja anyagi megalapozásával kell eltöltenie.
Nem gondolom, hogy Fehérváron rosszul keres, de biztos vagyok benne, hogy Juhász, vagy a most visszatért Nikolic, és főként Huszti Szabolcs jóval többet vihet haza – hogy csak hazai játékosok nevét említsem. Szerződése lejár – elvileg – június végével, és ezek szerint még nem keresték meg a hosszabbítással kapcsolatban a klubtól. Talán most ez nem is időszerű, de a játékosnak természetesen gondolkodnia kell a folytatásról!
Nekem két kézenfekvő megoldás marad ebben a helyzetben, vagy Kína, vagy az arab világ, esetleg valamelyik közép-keleti „királyság”. Ezeken a helyeken biztosan megfelelne, és jól is fizetnek, a kérdés csak az, hogy dönt a családi kupaktanács. ÉS akkor jöhet a nyelvtanulás…
Minden esetre sok sikert kívánok a jövőben is!
