Sannino márciusban távozott Kispestről, és mióta távozott, mintha egy teljesen más irány kezdene kibontakozni a klubnál (olvasd ITT!). Érkezik Urbányi István, aki olyan dolgokat mond, amiket eddig itthon nem nagyon említett senki, aki az élvonalban dolgozik (erről ITT írtunk). De mit mond Sannino?
A tuttomercatoweb.com szólaltatta meg a korábbi kispesti trénert:
„Az első karantén idején a segédedzőm haza akart menni a családjához Bergamóba, és miután a szerződésbontás megtörtént, a kapusedzőm is a családjához utazott, Szerbiába, majd még a határok lezárása előtt én is hazatértem, de újfent karanténba kerültem két hétre. Az első izolációs időszak alatt igazából semmit nem tudtunk csinálni, sem edzést vezetni a csapatnak, sem mást, de akkor még nem mentettek fel, vagy távolítottak el a Honvédtól.”
Ekkor történt meg, hogy felmentették a vezető edzői pozícióból, hiszen csapata négy bajnokin két döntetlen mellett két vereséggel zárt, és a kapott 10 (!) gól mellett mindössze 2 találatot ért el… Ez már sok volt Kispesten, ezzel telt be végleg a pohár. De – véleményem szerint – ez csak a pontot tette fel az „i”-re, a mélyebb okok nem ebben keresendők.
Persze Sannino most arra fogja a dolgot, hogy nem tudott a csapattal foglalkozni, de én sokkal inkább azt látom, hogy az igazi ok abban keresendő, amit már korábban – még a nemzetközi kupa-szereplés idején – megfogalmaztunk mi is, és ezért is aggattuk rá a nem éppen hízelgő „Hol-a-játék?” gúnynevet. És most Urbányi István szavai is azt támasztják alá, hogy Sannino egyszerűen nem a megfelelő ember a kispesti vezető edző pozíciójára.
Az teljesen idegen volt ugyanis a klubtól, a hagyományokat egyenesen lábbal tiporta… amit az olasz mester a pályára vitt! Betonvédekezés, esetleges támadás-vezetés, még győzelem esetén is egy-gólos, izzadságszagú kínlódás, a játékosok erőn felüli gürizése nem a Honvéd sajátja! Egész egyszerűen nem lehet megerőszakolni egy olyan klubot, ahol Puskás Ferenc a legnagyobb példakép. De úgy tűnik, hogy a piroslapok lovagja ezt nem érzékeli, az egészet a járványra fogja. Hát nem túl elegáns…
A jó hír az egészben, hogy végül távozott, a legjobb pedig az, hogy a klubnál észrevették a hagyomány, az identitás fontosságát, és odafigyelnek arra, hogy megfeleljenek azoknak a természetes elvárásoknak, amik a hagyományaik alapján megfogalmazódnak szurkolóikban, vagy akár az ellenfelek szurkolói köreiben.
Sok sikert Sannino-nak, az olasz sokad-osztályban talán lesz még kereslet az ő munkájára is!
